Vasárnap este lesz a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház évadbeli második bemutatója, valamint a színház születésnapja. Gyengéd félelem szünet, a mennyország nem baszkódik, hommage á Danilo Kiš: hirdeti a Turbo Paradiso című előadás lábjegyzetében a társulat. Urbán Andrással, a színház igazgatójával, aki jelenleg Szarajevóban, Haris Pašović társulatánál rendez, ezen produkció felvezetése-, előzeteseképpen beszélgettünk a minap.
n Mi az oka annak, ami több előadásotok esetében is előfordul, hogy a szegedi közönség láthatja először? Májusban a Turbo Paradiso is Szegeden volt először látható...
– Ez azokkal az előadásokkal történik így – mint pl. az Urbi et Orbi, a Brecht – The Hardcore Machine –, amik a Urbán András Társulatához és a szegedi MASZK Egyesülethez kötődnek, tehát van egy független produkciós oldaluk is. Ezekben végül is partner a Kosztolányi színház. A produkciós dolgok mellett lényeges még az előadás elkészültének a folyamata, a szegedi bemutató valamiféle kipróbálása a darabnak, egyfajta tapasztalatszerzés, hogy az aktuális előadás hogy működik, hol vannak problémák. Sokszor olyan jelenetek is vannak, amelyek csak akkor kezdenek el működni, amikor közönség elé kerülnek, és improvizatív jellegük miatt nekünk is élőben érdemes meglátni őket. De tulajdonképpen mi a szabadkai előadást tartjuk a végleges és hivatalos bemutatónak, a szegedi fellépések egy munkafolyamat részei, még ha később a produkció már nem is változik sokban.
* A Turbo Paradisóval a szabadkai közönség milyen előadást láthat majd?
– Azt a folyamatot követi ez a produkció, ami az Urbi et Orbival és a Brechttel elkezdődött, tehát ez nem egy dráma előadása lesz elsősorban, ugyanakkor itt is jelen van valamilyen formában az improvizáció, de teljesen más mint az Urbi et Orbiban, és teljesen más célt is szolgál. Tulajdonképpen a darab és a benne elhangzó szövegek bizonyos tanulmányi próbafolyamat részeként jöttek létre. A színészek a velem történő interakció során szülik meg az előadás szövegét, és egyfajta autentikusság miatt az előadás alatt is erre vannak kényszerülve.
Amikor elkészültünk az előadással, éreztük, hogy a színház születésnapján kell bemutatnunk. Egyfajta mérföldkőnek tartom a saját munkám során, illetve a színház életében is. Azt gondolom, hogy sikerült egy lépéssel tovább lépni az Urbi et Orbihoz is viszonyítva.
Fontos elmondani, hogy egy táncos-zenés előadásról van szó, habár ez egy másfajta előadás, sikerült újra valami olyat csinálnunk, amivel nem ismételjük önmagunkat, ami egyértelműen különbözik az általános, klasszikus kőszínházi tradíciótól. Tehát ez egy ízig-vérig kortárs színházi előadás, ami szórakoztató is, és hol tréfásan, hol nem, táplálkozik azokból a félelmekből, amiket mi élünk meg ezen a tájon, illetve kötődik az elmúlt 20 év kimondottan balkáni időszakához is.
* Tehát az említett előadásokban a színészeidre a játékon kívül más feladatok is hárulnak?
– Színészek maradnak ők, szerzőknek azért nem nevezném őket, de a teljes énjük szükséges a produkció előadásához és a próbafolyamathoz is. Mert vannak olyan részek ebben az előadásban is, amiknél nagyon fontos, hogy személyessé, akár az ő élettörténetükké váljanak.
