Látványos fellépések Etnopolisban

Az Interetno fesztivál sokszínű és szinte egész napos kikapcsolódást kínál a családoknak, gyerekeknek, de legyen az illető fiatal, felnőtt vagy idős, megtalálhatja a neki tetsző tartalmat. Habár az idén kevesebb külföldi táncegyüttes érkezett, a résztvevők produkciói lenyűgözőek, és le a kalappal a táncosok előtt, amiért a rekkenő hőségben is kitesznek magukért. Látványos táncprodukciókat mutatott be a Népkör MMK Róna táncegyüttese, a Bunjevačko kolo Horvát Művelődési Központ, a Mladost Ifjúsági Kulturális és Művészeti Egyesület csoportja, valamint két határon túli tánccsoport: az észak-macedóniai Kitka néptáncegyüttes és a szlovákiai Mátyus Néptánccsoport, amelynek a tagjai táncházat is tartottak.

A vendégszereplésről Domján Máté Sándort, a Mátyus táncegyüttes vezetőjét kérdeztük:

– Mátyusföldről érkeztünk, Galánta mellől, egészen pontosan Felsőszeliről. Minden évben egyre több fiatal csatlakozik hozzánk a csallóközi, a gömöri, a bodrogközi területekről, de tulajdonképpen az egész Felvidékről. A Mátyus 1993-ban alakult meg, kezdetben együttműködött a felvidéki Csemadok kulturális szervezettel, de utána különvált az életünk. Nincs ebben semmi rendkívüli, egyszerűen csak így alakult. A Mátyusban megközelítőleg száz táncos van, óvodástól felnőttkorúig, és nagyon jó az együttműködésünk a helyi alapiskolával. A nyitógálára nem a saját táncunkat hoztuk, hanem györgyfalvit, egy egészen friss koreográfiát, nagyon szép györgyfalvi, autentikus viseletekkel. Máskülönben pedig a teljes Kárpát-medencéről hoztunk táncokat, nyilván Felvidékről is, Gömörből, Bodrogközből, Magyarbődről. Mindig azon dolgozunk, hogy önmagunk képességeit megugorjuk és mindig elérjük a következő célt. Amikor felültünk a buszra, azt mondtuk, hogy valamit szeretnénk hozzáadni ehhez a fesztiválhoz, és ne csak mi távozzunk a jó élményekkel, hanem hagyjunk itt valamit magunkból. Szabadka a szívem csücske, tinikoromtól évente vagy kétévente legalább egyszer eljövök, például ide az Interetnóra. Sok jó barátunk van itt, nemcsak Szabadkán, hanem például Zentán és a környékén is – hallottuk Domján Máté Sándortól, aki a működésükről és az együttélésről is szólt.

– Nagy túlzással mi vagyunk a nyelvhatár, tőlünk mondjuk tizenöt kilométerrel északabbra, Galánta környékén vagy Szered környékén már kevésbé beszélnek magyarul. Sok szlovák család költözik Galántára, Mátyusföld környékére, ennek pedig egyszerű az oka, Pozsony közel van hozzánk, jó nálunk lakni, gyönyörű a vidék, van jó vizünk és jó földünk. A szlovák–magyar együttélésnek is nyilván vannak könnyebb és nehezebb fázisai, de létezik támogatás a szlovák állam részéről, működik kisebbségi kulturális alap, ahonnan támogatásokat kaphatunk, de ez persze nem elegendő. Hála Istennek, hogy lehetőségünk nyílik Magyarországon is pályázni, így a Csoóri Sándor Alap, a Bethlen Gábor Alap felé is. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni – mondta Domján Máté Sándor.