Szinte nincs olyan hónap, hogy Angela Merkel német kancellár ne bírálná az Egyesült Államok kémtevékenységét, amelynek állítólag évekig maga is szenvedő alanya volt. Az egyik amerikai titkosszolgálat, a digitális információszerzésre szakosodott Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) hallgatta le mobiltelefonját. Legutóbb a hét derekán – a kormányprogramot ismertető parlamenti beszédében – kelt ki Washington lehallgatási gyakorlata ellen, amelynek az USA legfontosabb szövetségesei is ki vannak téve.
A bírálatok ellenére Washington eddig nem sok jelét adta annak, hogy alapjaiban változtatná meg, esetleg megszüntetné titkosszolgálatainak globális lehallgatási és adatgyűjtési gyakorlatát, szokásait. Amióta Edward Snowden, az NSA és a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) volt külalkalmazottja tavaly felfedte a médiának, hogy az USA – a terrorizmus elleni harcra hivatkozva – az egész világra kiterjedő megfigyelést (elektronikus kémkedést) folytat az interneten, ugyancsak szinte havonta kerülnek nyilvánosságra leleplező és figyelmet keltő információk a nagyszabású műveletről.
A minap jelent meg az a hír, mely szerint az NSA és brit társszervezete, a GCHQ tengernyi személyes adatot gyűjtött kémprogramokkal magánszemélyek mobiljairól. Az információ szintén Snowdentől származik, aki tavaly nyáron Oroszországba menekült, s azóta is ott él.
A telefonadatok tömeges gyűjtéséről az NSA is nyilatkozott a tényfeltáró cikkek megjelenése után. A hivatal közölte: nem érdekli az átlagemberek online tevékenysége, csak „valós célpontok” esetében használja fel az adatokat, a „nem releváns” információkat megsemmisíti.
Bár az amerikai titkosszolgálatok eddigi legnagyobb megfigyelési botránya (amelyet 2013-ban épp Snowden robbantott ki) még mindig nem akar lecsendesedni, az érintett kémszervezetek zavartalanul folytatják a munkájukat. A politikusok, a szakemberek és a lakosság egy része közben megkezdte a vitát a digitális megfigyelésről, s annak esetleges szabályozásáról. Komoly szigorításoktól nem nagyon kell tartani, az USA-ban zajló társadalmi vita is meglehetősen nehézkes, és viszonylagos érdektelenség övezi.
A titkosszolgálatok nem zavartatják magukat, folytatják a munkájukat, és igyekeznek megőrizni az utóbbi bő tíz évben biztosított előnyjogaikat, kiváltságaikat. Amióta ugyanis 2001 szeptemberében az al-Kaida végrehajtotta hírhedt merényleteit New Yorkban és Washingtonban, az USA tizenhat titkosszolgálata és összesen mintegy 107 ezer munkatársa valóságos kolosszussá nőtte ki magát.
A tizenhat titkos szervezet évente több millió személyt figyel, és több száz halálos akciót rendel el. Munkájukban több kiemelt területre összpontosítanak. Ezek közé tartozik a terrorizmus elleni harc, az idegen titkosszolgálatok amerikai tevékenységének megakadályozása, felszámolása, a kulcsfontosságú külföldi politikai események előrejelzése, akciók szervezése és elhárítása a kibertérben, az atom és nem hagyományos fegyverek illegális kereskedelmének a megállítása…
Szintén a Snowden által kiszivárogtatott dokumentumokból tudható, hogy az Egyesült Államok titkosszolgálatai óriási összeget kaptak tevékenységük folytatására. Csak a tavalyi pénzügyi évben közel 53 milliárd dollárból gazdálkodhattak.
Ez a hatalmas összeg azonban nem azt jelenti, hogy a titkosszolgálatok minden kényes kérdésre tudnák a választ. Sőt sok esetben, és több országgal kapcsolatban teljesen tanácstalanok. A CIA is elismeri, hogy Irán, Kína és Oroszország titkainak kifürkészése nagyon komoly fejtörést okoz neki. Még nagyobb rejtély számára Pakisztán, amely a CIA szerint is áthatolhatatlan célország. A legnagyobb kihívás számára mégis Észak-Korea, a világtól elzárt, utolsó sztálinista-kommunista ország, amelyről az amerikai hírszerzés szinte semmi érdemlegeset nem tud. Phenjan atomprogramja még a CIA számára is teljesen ismeretlen, ahogyan az is, hogy az Észak-Koreában bő két éve uralkodó fiatal diktátornak, Kim Dzsong Unnak valójában mik a céljai, tervei, jövőbeli elképzelései.
