A NASA műholdképeinek tanulmányozásakor a vörös bolygó felszínén sötét sávokat fedeztek fel, amelyekről azt feltételezik, hogy azokat folyékony víz okozta a lejtős részeken, méghozzá sós víz. Utóbbi azért fontos, mert a só megváltoztathatta a víz fagyás- és párolgási pontját, annyira, hogy az folyékony maradhasson.A folyékony víz nyomait már négy-öt éve felfedezték, de alapos vizsgálatokra és újabb adatokra volt szükség ahhoz, hogy ezt hitelesen bizonyítani tudják - magyarázták a hétfői bejelentésen.
A marsi lejtőkön megjelenő víz sem teljesen új dolog, a Mars Reconaissance Orbiter nevű űrszonda a 2006-os pályára állás óta többször is talált olyan jeleket, amelyekből ezekre lehetett következtetni. Folyékony vízről szóló elképzelések már 4 évvel ezelőtt is jelentek meg, ezek szintén a marsi tavasz és nyár idején rendszeresen megjelenő, a homokon folyó vízre emlékeztető foltokra alapoztak, melyek a hidegebb évszak beköszöntével el is tűntek a képekről.
A ma bemutaott tanulmány azt állítja, hogy a Mars rejtélyes sötét sávjait, az úgynevezett visszatérő lejtősávokat (angol rövidítése RSL), melyek időről-időre megjelennek a meredek, viszonylag meleg marsi lejtőkön, a sós folyékony víz hozza létre.
– A folyékony víz a földi élet egyik kulcs eleme. A folyékony víz marsi jelenléte ezáltal egy olyan környezetre utal, ami lakhatóbb, mint korábban gondoltuk - nyilatkozott a tanulmány vezető szerzője, Lujendra Ojha, az atlantai Georgia Műszaki Egyetem kutatója, aki egyike volt az RSL-eket 2011-ben felfedező csapat tagjainak. "
Az RSL-ek a bolygó számos különböző területén jelen vannak, az egyenlítői régióktól egészen a középső földrajzi szélességi fokokig. A sávok többnyire 0,5-5 méter szélesek, melyek több száz méterre nyúlnak el a lankákon. Az RSL-ek a melegebb időjárás következtében jelennek meg, a hőmérséklet csökkenésével pedig elhalványulnak. Mindez sok kutató fantáziáját megmozgatta már, ezek a jelek ugyanis folyékony vízre utaltak. Az új tanulmány, ami ma, szeptember 28-án jelent meg a Nature Geoscience szaklapban, határozottan alátámasztja a hipotézist.
Ojha és munkatársai négy különböző RSL lokációról gyűjtött adathalmazt vizsgáltak meg tüzetesen a Mars Reconnaisance Orbiter (MRO) műhold egyik műszerével, a CRISM-el.
– A műszer alkalmazásával visszakövethetjük a felszíni anyagok ásványtani felépítését. Eredményeink szerint a legnagyobb RSL-ek észlelésének idején és helyén ugyancsak megtalálhatók a hidratált sók spektrális bizonyítékai - magyarázta Ojha.
A hidratált sók folyékony vízből csapódnak ki, ezért észlelésük különösen nagy áttörés, főleg annak fényében, hogy a CRISM nem is igazán alkalmas az észleléshez. Az RSL-hez kapcsolódó sók perklorátoknak, a Marson rendkívüli gyakori klórtartalmú anyagoknak tűnnek, amik lecsökkentik a víz fagyáspontját 0-ról -70 Celsius fokra, mondta Ojha, hozzátéve, hogy ez nagymértékben növeli a sós víz stabilitását a Marson.
A perklorátok képesek felszívni a légköri vizet, az azonban nem tisztázott, hogy a Mars légköre, a felszíni, vagy felszín közeli jég olvadása, esetleg a helyi víztárolók kiürülése lehet-e a forrás. – Elképzelhető, hogy a Mars különböző területein kialakuló RSL-ek különböző mechanizmusokon keresztül jönnek létre - írja a tanulmány.
A NASA Curiosity marsjárója, valamint több űrszonda is bizonyította, hogy évmilliárdokkal ezelőtt a vörös bolygó viszonylag meleg és nedves világ volt, ami támogathatta az élet primitív formáit. A bolygó ma rendkívül hideg és száraz, ezért is okozott annyi izgalmat az RSL-ek felfedezése az elmúlt négy évben. A perklorátok azonban nem jelentenek túl sok jót az életre nézve.
– Amennyiben az RSL-ek perkloráttal telítettek, az általunk ismert élet nem képes fennmaradni – összegzett Ojha.
A NASA-nál egyébként meglehetősen sűrű volt a hétfő: a marsi folyékony vízről szóló bejelentés előtt indítottak útnak egy pilóta nélküli japán teherűrhajót a Nemzetközi Űrállomásra. A műveletet élőben közvetítették a NASA oldalán. A HTV-5 jelölésű jármű ellátmányt és vizsgálatokhoz szükséges eszközöket visz az űrállomásra.
