2024. április 30., kedd

Példaértékű

Ha körülnézünk a Kárpát-medencében, azt tapasztalhatjuk, hogy Magyarország a szomszédjai közül Szerbiával tudott legjobb politikai együttműködést kialakítani, s ehhez szorosan kötődik a gazdasági kapcsolatok fejlődése is. Szlovákiával a migránskérdés azonos megítélése valamelyest javított a korábbi akadozó kapcsolatokon, Romániával pedig igencsak hűvös a viszony. Mindkét esetben a többségnek a kisebbségi sorsra jutott magyarság jogaihoz való viszonyulása gördít akadályokat a jó viszony kiépítése elé.

A szerb–magyar kapcsolatok több éve tartó folyamatos javulása egyértelműen utal arra, hogy kétoldalú politikai akarat kell a továbblépéshez, amelyre nem kerülhet sor a történelmi múlt rendszeres fölhánytorgatásával, hanem együttes lezárása szükséges hozzá. Ez a megbékélés történt meg a szerb–magyar színtéren azzal, hogy a szerb vezetők is fejet hajtottak a 44–45-ös ártatlan magyar áldozatok emléke előtt, amit a magyarok már korábban és többször is megtettek az 1942-es események szerb áldozatai esetében.

Tehát az, hogy létrejött a hét első napján a két ország kormányainak niši találkozója – amelyen mindkét miniszterelnök az egyszerű udvariasságnál jóval elégedettebben nyilatkozott a kapcsolatokról, mondván: soha nem alakultak ilyen jól – a barátság évek óta tartó folyamatos építésének köszönhető. Meg a kölcsönös akaratnak, érdeknek és jó szándéknak. Mert bár időnként sokan kétkedve és fanyalogva fogadják – ismét a múlt miatt – a szerb kormány őszinteségét, szerencsére rendszeresen megcáfolják ezt a tettek. Mert elronthatták volna a kapcsolatokat az egyszerűsített honosítás (kettős állampolgárság) akadályozásával; gátolhatták volna a Magyarországról érkező támogatásokat politikai „kötözködéssel”…

Nem törvényszerű tehát, hogy a kisebbségek „miatt” elmérgesedjenek a viszonyok, hanem fordítva is történhet. Nyilván nem véletlenül mondott külön köszönetet Aleksandar Vučić kormányfő Pásztor István párt- és tartományi házelnöknek a két ország közötti kapcsolatépítésben vállalt szerepéért. Persze ehhez le kell vetkőzni az országhoz való lojalitás örökös megkérdőjelezését.