Amióta van telefonja, semmi nem jó neki. Mindennel elégedetlen. Naponta közli velem, hogy mije nincs – panaszkodik barátjának egy édesapa hússütés közben a Holt-Tisza partján egy olyan szomszédunknál, akiről eddig azt sem tudtuk, hogy létezik-e. Telküket hosszú hónapok óta belepi a gaz, május elsejére azonban hazajöttek külföldről, és úgy döntöttek: a nyaralóban pihenik ki fáradalmaikat. Az édesapa panaszait hallva körbetekintek. Sok gyerek van a víkendház területén. Az óvodástól a felső tagozatosig. Mi a közös bennük? Az összes fiatal okostelefont tart a kezében. Egytől egyig. A kisebbek rajzfilmeket néznek, míg az idősebbek a közösségimédia-felületeket böngészik. Egymással legfeljebb akkor kommunikálnak, amikor valamiféle érdekességet látnak a világhálón, és azt meg akarják osztani a másikkal. Mint megtudjuk: kiadós bújócskázás után érkeztünk meg szomszédunkhoz, a látvány azonban még így is aggasztó. És az édesapa panaszkodása sem alaptalan.
Mire is utalhatott pontosan? A világhálón nap mint nap ismerős és idegen emberek képeinek sokasága jön velünk szembe – akik általában szebbnek, tökéletesebbnek, de legalábbis boldogabbnak tűnnek nálunk. A közösségimédia-felületek használatakor mindannyian arra törekszünk, hogy a legboldogabb pillanatainkat osszuk meg ismerőseinkkel. Nyaralás, telelés, autó- és házvásárlás. Sikeresebbnél sikeresebbnek tűnő emberek jönnek velünk szembe, miközben mi épp a munkahelyen vagy az iskolában gubbasztunk. A hírfolyamainkban található posztokra és képekre támaszkodunk, hogy megtudjuk, jobban vagy rosszabbul jártunk az életben, mint ők. Már régóta tudjuk, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, de az internet révén az egész világ a szomszédunkká vált. A közösségi médiában pedig elsősorban azok mutatják meg a kertjüket, akiknek zöld a fűje, akiké kiszáradt, azok nem teszik közkinccsé a kudarcukat. Esetenként virtuális szomszédaink ráadásul csak egy kertrészletet tesznek közszemlére, miközben a házuk mögötti gaztengerről mélyen hallgatnak. Ha a jelenség a felnőtt, kifejlett elmékre is képes drasztikus hatást gyakorolni, képzeljük el, mit tehet egy éretlen fiatal ember lelkiállapotával.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen hatással lehet a folyamatos telefonozás egy fejlődő elme kognitív képességeire. Talán nem véletlen, hogy 2024-ben a „brain rot” lett az év szava, ami sokat elárul a jelenség társadalomra gyakorolt hatásairól. A „brain rot” az alacsony színvonalú online tartalmak nyomán kialakuló kognitív hanyatlásra utal, vagyis arra, ahogyan a mémek és a vicces videók folyamatos pörgetésével lerohasztjuk az agyunkat. Ezeket a tartalmakat azért tudjuk órákon át pörgetni az okostelefonunkon vagy más eszközünkön, mert akadálytalanul átfolynak rajtunk – elég felületesen feldolgozni a látottakat ahhoz, hogy megértsük, és közben kellemes tompultságba kerülhetünk. Vagyis a „brain rot” már nem csupán az aktuális agyrohasztó tevékenységekről szól, hanem azokról a hosszú távú hatásokról is, amelyeket az okostelefon túlzásba vitt használata okoz az agyunkban.
Képzeljük el, mi történik egy fiatal testével, ha semmit nem mozog éveken keresztül: hasonlóan hathat az agyra a túlzásba vitt okostelefon-használat, bár kétségtelen, hogy ez kevésbé látványos. A digitalizáció ráadásul mérhetetlen ürességet hozhat az emberek életébe. Annyira túl lettünk ingerelve a végtelen színes, vicces tartalommal, hogy kifogytunk a megtapasztalható élményekből. Mindent láttunk, mindenen nevettünk, már szinte mindenen elborzadtunk. Szinte elképzelni sem tudjuk, mi lehetne az, amire felkapjuk a fejünket. Itt tartunk ma. Civilizációnk némán üvölt a széles körű digitalizáció hatásaitól. Létezhet rá globális megoldás? Aligha. A saját életében és környezetében persze tudatosan mindenki megpróbálhat ez ügyben rendet rakni.
Nyitókép: Illusztráció/Pixabay
