Az iskolák döntő többségében rendes oktatás zajlik, egy részében rövidített órákat tartanak, s vannak olyan oktatási intézmények, főképp középiskolák, ahol a tanári kar egy része tart órát, a másik nem, illetve a diákok által szervezett blokád miatt – finoman fogalmazva – nem a megszokott mederben zajlik a munka, illetve néhány szerbiai iskolában egyáltalán nincs oktatás. Igaz, hogy százalékarányban az iskolák kis hányadáról van szó, de – bizonyára az érintett szülők java része egyezik velem – ha csak egy-két oktatási intézményben nem a normális rend szerint folyik, illetve szünetel a tanítás, már az is óriási problémát jelent.
Tegnap rábukkantam egy Facebook-bejegyzésre, amelyben az egyik anyuka, akinek a gyereke a tiltakozás miatt nem jár iskolába, azt a kérdést tette fel önmagának? az ismerőseinek?, hogy hogyan fognak ezek a végzős középiskolások beiratkozni az egyetemre. Egyik ismerőse megnyugtatta: ,,Ne izgulj, szépen, rendben be fognak jutni az egyetemre”. Legalább háromszor elolvastam az anyuka erre érkezett bejegyzését, mert nem hittem a szememnek: „Akkor jó. Mindenféle rémhírek keringenek.” Irigylem ezt a hurrá optimizmust, de az is lehet, én látom sötéten a helyzetet. Mert ha abból indulok ki, hogy a tiltakozó megmozdulásokon a középiskolások igazságosságot, a törvények betartását követelik, akkor nem fogadják, nem fogadhatják el saját maguk esetében az oktatási jogszabályok felrúgását, mert ezzel jócskán ellentmondanának a saját, hangoztatott elveiknek. A szombati újvidéki nagygyűlésen az a sommás megállapítás is elhangzott, hogy az oktatási rendszer rossz. Az ilyen fellebbezhetetlennek szánt mondatok nem állják meg a helyüket, amíg tételesen nem sorolja fel valaki, szerinte miért rossz, hogyan kellene megjavítani, megreformálni. Ami tényleg rossz lenne, ha az első félévi jegyeik alapján lezárnák az év végi osztályzataikat, illetve ha több száz, több ezer középiskolás évet ismételne – ami katasztrofális lenne. Lehet, hogy a tüntetések legelszántabb részvevői abban bíznak, radikális diákmegmozdulásoktól tartva senki se merne meglépni egy ilyen lépést, s a felnőttek úgyis mindent megtesznek, hogy ők felsőbb osztályba lépjenek? Bár, az is tegnapi hír, hogy az egyik középiskola eddig a tanítást bojkottáló tanulói úgy döntöttek, május 5-étől náluk is álljon helyre az iskolai hétköznapok szokásos rendje.
Egy iskola, a diákok összessége is egy közösség kicsiben, annak pozitív oldalaival, hiányosságaival egyetemben. A plénumon – amely egy nem formális, jogilag nem létező szerveződés – a tanulók egy része szavazta meg a blokádot. De mi van a csendes többséggel? Amely nem mer szembeszállni a hangadókkal, mert tudjuk jól, középiskolás korban a kirekesztettség, ha valaki gúny tárgyává válik, az minden tizenéves rémálma. Illetve: amióta a világ világ, melyik tizenéves utasította vissza, ha nem kellett iskolába mennie, egy kis potya szünidő ígérkezett? De hiszem azt, a csendes többségben jócskán akadnak olyanok, akik már jócskán megelégelték ezt a lógást, szorongva gondolnak a következményekre, a jövőre. Nem tudni, egy-egy olyan iskolában, ahol nem a rendes mederben folyik a tanítás, hányan tartoznak a „forradalmi maghoz” és hányan a „csendes többséghez”, azokhoz, akik nagyon szívesen vennék, ha helyreállna a rend, tanulnának, üsse kő, még felelnének is, sőt dolgozatot írnának.
Az olyan iskolákban, ahol a sztrájk, a blokád miatt akadályozva van a tanítás megszokott rendje, üteme, felmerült az online oktatás valamiféle megoldásként. Ez ellen is tiltakoztak Újvidéken a megmozdulásukon a diákok, tanárok. Ma, amikor mindenki a digitális világban is él, hozzánk nőttek ezek az eszközök, olyan elképzelhetetlen ez? Minden jobb, mint a tétlenség, a patthelyzet.
Biztosan közhelynek hangzik, de a tudásszerzés, az, hogy az iskolában rendszeres, előre megtervezett tanítás folyjon, a jövő szempontjából is fontos. Minden mulasztás, hiány megbosszulja önmagát. Ezek a diákok, akik mulasztanak az iskolában a blokád, a pedagógusok egy részének a sztrájkja miatt, a közeljövőben majd orvosok, építő- és építészmérnökök, tanárok, kutatók, politikai vezetők lesznek, a tudás, a rendszeresség, a fegyelem mindenütt szerepet fog játszani pályájuk során. Ha nem így lenne, a világ országainak azon részében, amelyekre e fiatalok példaként tekintenek, már rég beszüntették volna az iskolákat.
