Az egyik legnagyobb magyar zeneszerzőről, Erkel Ferencről elkészült A mi Erkelünk című dokumentumfilm. A produkció alapvető célja az volt, hogy közelebb hozza Erkel Ferenc emberi oldalát és művészeti örökségét a mai közönség számára. A 76 perces dokumentumfilm széles körű összefogás eredménye. A Történelmi és Műfaji Film Alapítvány kiírására, Szappanos Gábor történész ötlete nyomán megvalósult alkotásban megszólaló szakemberek és családtagok számos, eddig nem ismert érdekességet, anekdotát osztanak meg a zeneszerző életével és életművével kapcsolatban. A mű elkészítésében szakmai támogatást nyújtott Somogyváry Ákos karnagy, az Erkel Ferenc Társaság elnöke, aki a lapunknak adott interjúban a dokumentum születése mellett arról is beszélt, hogy milyen családi szálak fűzik Erkel Ferenchez.
Szépunokájaként családi szálak is kötik a jeles művészhez. Mit jelent önnek a zeneszerző öröksége?
– Erkel Ferencnek tíz gyermeke született, és én a legidősebb fiúnak, Erkel Gyulának az ágán vagyok az ötödik generáció. Ez a családfa egyik leggazdagabb leágazódása olyan értelemben, hogy több művész, illetve muzsikus is megtalálható ezen az ágon. Édesanyám és édesapám ugyan nem voltak muzsikusok, de nekem úgy adódott, hogy gyermekkoromtól kezdve hangszert tanultam, zenei iskolába jártam, és tulajdonképpen a zenekarban csellózás végigkísérte a fiatal éveimet. Így került fókuszba a karnagyi pálya, amelyet választottam. Azóta jó néhány olyan mű került terítékre, amelyben énekeltem, csellóztam, és az utóbbi évtizedekben lehetőségem nyílt levezényelni is az adott darabot. Erkel Ferenc élete a magyar zenei életben abszolút meghatározó, és ez nem csak saját véleményem, sokat beszéltem kifejezetten zenetörténész szakemberekkel, muzsikusok garmadával, akik ezt megerősítették. Tudni illik, hogy nélküle a 19. századi zene ugyan nyilván megalakult volna, de nem úgy, és nem olyan intenzitással, ahogy az ő életműve ezt elősegítette. Első helyen érdemes kiemelni, hogy a magyar nemzeti opera műfajának megteremtője volt, és ugyanilyen fontosak az általa megalapított intézmények, többek között az 1875-ben megalapított Zeneakadémia, az 1884-ben megnyílt Operaház vagy első szimfonikus zenekarunk, a filharmóniai társaság. Szóval azt lehet mondani, hogy a 19. század zenei életében mind szervezőként, mind műfaj- és intézményalapítóként, komponistaként és kiváló zongoraművészként – amit Liszt Ferenc is nagyra tartott – abszolút meghatározó és megkerülhetetlen művész volt. Az Erkel Ferenc Társaság a rendszerváltás hajnalán jött létre. 1989-ben alakult, és 1990-től minden március 15-éhez kapcsolódóan történelmi hangversenyeket szervez Gyulán. Napjainkban a 35. történelmi hangversenynél tartunk. Ma az Erkel Ferenc Társaságnak fő feladata az erkeli életmű ápolása és életben tartása. Bónis Ferenc, Széchenyi-díjas zenetörténész volt a társaság első elnöke, sajnos már nem él. Elméleti tevékenységével, az Erkel családi sírok rendbehozatalával, emléktáblák elhelyezésével és számos tanulmány elkészítésével megalapozta az Erkel Ferenc Társaság működését, 22 éven keresztül. 2012 nyarán vettem át a társaságot, a feladataim azóta hasonlóak, de gyakorlatorientáltabb muzsikusként a hangversenyek, zenei események mennyisége bővült.
Mit érdemes tudnunk az egyik legnagyobb magyar zeneszerzőről készült dokumentumfilmről? Honnan jött az ötlet, hogyan született meg az alkotás? Kik készítették és működtek együtt a filmfogatásban? Mit érdemes kiemelni az alkotókról és a narrációról?
– Erkel Ferencről 73 éve készült legutóbb film. Akik idősebbek, azok még emlékezhetnek Pécsi Sándor színészre, akinek a főszereplésével játszódott 1952-ben az akkori Erkel-film, és azóta nem született filmalkotás róla. Hatalmas öröm számomra, hogy sikerült némileg pótolni ezt a hiátust a Magyar Történelmi és Műfaji Film Alapítvány segítségével és Váradi János rendező-producer jóvoltából, a tavaly Szappanos Gábor gyulai történésztől érkezett pályázat megvalósítása révén. Eredeti munkacíme a Gyulai Erkel volt, és amikor az első 25 perc felvétele megvolt, akkor kezdtek el gondolkozni közösen az alkotók azon, hogy azért jó lenne tágítani ezt a kört. Ekkor kerestek meg engem, és közreműködésemnek köszönhetően végül 76 perces dokumentumfilm született. Fontos kiemelnem, hogy a narrációt Mécs Károly, Kossuth-nagydíjas színművész végezte, aki régi kedves ismerősünk, és mint utólag kiderült, sajnos ez volt életének utolsó szakmai tevékenysége, mert a narráció után néhány héttel elhunyt. Az emlékünkben nagyon derűs, közös munkaként marad meg. Maga a film a gyulai Erkel Ferenc Kulturális Központ és Múzeum Nonprofit Kft. mellett az Erkel Ferenc Társaság, a Budakeszi Erkel Művelődési Központ, az Országos Széchényi Könyvtár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Budapesti Filharmóniai Társaság, valamint a Magyar Zene Háza szakmai közreműködésével jött létre. Fontos közreműködő volt Kocsis János, aki az Erkel Emlékház szakmai vezetője Gyulán, meg kell említenem Dr. Batta András, Széchenyi-díjas zenetörténészt, aki korábban a Zeneakadémia rektora volt, jelenleg pedig a Magyar Zene Háza ügyvezetői igazgatója. Néhány évvel ezelőtt teljes mellszélességgel az erkeli életmű mellé állt, és segített szakmailag abban, hogy Erkel alakjáról, művészetéről lehántsuk a nem odavaló rétegeket, amelyek az elmúlt évtizedekben sajnálatosan rárakódtak.
Hol vetítették eddig a filmet, és hol tervezik a további bemutatókat? Lesznek esetleg előadások határon túli területeken is?
– Tavaly november 7-én vetítették először az alkotást Erkel Ferenc 215. születési, egyúttal a Zeneakadémia megalapításának 150. évfordulóján. Az esemény az akadémia kistermében zajlott. Ezután a Pesti Vigadóban és a Magyar Zene Házában zajlott még egy-egy vetítés, és nemrég a magyar kultúra napja kapcsán kezdődtek el az országos, Pesten és vidéken zajló vetítések, amelyeket a március 15-éhez kapcsolódó számos újabb vetítés követ. Az első határon túli bemutató Szatmárnémetiben lesz március 12-én. Több vidéki bemutató után pedig tárgyalásban vagyunk Délvidékkel is. Szabadkán, valószínűleg áprilisban lesz vetítés.
Milyen a fogadtatása a közönség részéről, születtek-e a kritikák a film kapcsán?
– Mindenfajta túlzás nélkül állíthatom, hogy a filmnek nagyon kedvező a fogadtatása, rendkívül érdeklődőek a nézők. Szinte minden alkalommal volt – vagy a filmvetítése előtt, de praktikusan inkább utána – egy-egy közönségtalálkozó, illetve interjúbeszélgetés a filmről, és számos spontán kérdést tettek fel. Mindig remek hangulatban zajlottak a beszélgetések. Amit még fontos megemlíteni, hogy volt már több, kifejezetten az ifjúságnak szóló előadás is.
Nyitókép: erkeltarsasag.hu/Somogyváry Ákos
