Tíz év táncban, zenében, közösségben

Tizedik alkalommal gyűltek össze Dunafalván a néptánc és a népzene szerelmesei a Duna Népzene-Néptánc Tanoda szervezésében megrendezett táborban. Az elmúlt évtized során a rendezvény igazi közösséggé nőtte ki magát: a Kárpát-medence számos településéről érkeztek gyermekek, fiatalok és felnőttek, hogy egy héten át tanuljanak, alkossanak, zenéljenek és táncoljanak.
Ölveczky Tamás, a tábor fő szervezője elmondta: a jubileumi alkalom nemcsak ünneplésre adott okot, hanem arra is, hogy számot vessenek az elmúlt tíz év eredményeivel.
– Idén tizedik alkalommal táboroztunk Dunafalván a Duna Népzene-Néptánc Tanoda közösségével. Vannak, akik a kezdetektől velünk vannak, mások később csatlakoztak, de mára egy nagy tábori családdá formálódtunk. A Kárpát-medence mintegy 40-50 településéről érkeztek résztvevők, az óvodásoktól egészen a felnőttekig. Célunk, hogy a néptánc, a népzene, az ének, a kézművesség és a népi gasztronómia segítségével minden korosztály számára értékes élményeket nyújtsunk – fogalmazott.

A hét során komoly szakmai munka zajlott. A gyerekek korosztályok szerint külön csoportokban tanultak, tapasztalt néptáncpedagógusok és koreográfusok irányításával. A kúlai Mocorgók és Százszorszép, az idősebb diákok korosztálya szilágysági, illetve vajdaszentiványi táncokat sajátított el, míg a legkisebbek játékos formában ismerkedtek a néptánccal.
Turza Szabolcs, a tábor egyik visszatérő résztvevője, a kúlai Népkör Magyar Művelődési Központ néptánc-csoportvezetője elmondta, hogy számukra ez már a negyedik dunafalvi tábor volt.
– Idén tizennégy gyerekkel érkeztünk: öten a Százszorszép, kilencen pedig a Mocorgók csoportból. A felsősök már önállóak, de természetesen folyamatosan figyelünk rájuk. A legfontosabb, hogy mindenki biztonságban legyen, jól érezze magát, és legyen elegendő energiája a napi többórás próbákhoz. A napirend minden résztvevő számára jól szervezett volt. Reggel közös ébresztő és reggeli után kezdődtek a próbák, amelyeket délután újabb foglalkozások követtek. A tánc mellett kézművesprogramok – nemezelés, pólófestés és különféle alkotófoglalkozások – is színesítették a hetet.
A nagy melegben különösen népszerű programnak számított a délutáni medencézés.
– A negyven fok körüli hőségben ez volt a nap fénypontja. A gyerekek egész nap várták, hogy a próbák után végre lehűlhessenek – tette hozzá Szabolcs.
A tábor szakmai színvonalát jól mutatta, hogy az oktatók között több elismert táncpedagógus is jelen volt. A Duna Népzene-Néptánc Tanoda oktatói mellett vendégtanárok dolgoztak a csoportokkal, esténként pedig a Bakator zenekar és további meghívott együttesek szolgáltatták a talpalávalót.
Vislavski Auróra, a tábor egyik fiatal résztvevője második alkalommal vett részt a dunafalvi programon. Elmondása szerint a napok ugyan fárasztóak voltak, mégis minden percét élvezte.
– Reggel hétkor keltünk, nyolckor reggeliztünk, kilenctől délig próbáltunk. Ebéd után pihentünk egy kicsit, majd délután ismét három órán át táncoltunk. A próbák után medencéztünk, este pedig minden nap táncház volt élő zenével.
Auróra számára a vajdaszentiványi tánc jelentette a legnagyobb élményt.
– Nagyon érdekes volt, mert kendővel kellett táncolnunk, és minden apró mozdulatra oda kellett figyelni. Az elején nehéznek tűnt, de végül nagyon megszerettem.
A Duna Népművészeti Tábor tíz év alatt jóval több lett egyszerű nyári programnál. A résztvevők számára olyan közösséget jelent, ahol a hagyományok továbbadása, a barátságok és a közös élmények legalább olyan fontosak, mint a tánclépések pontos elsajátítása. Éppen ez az összetartó közösségi élmény az, ami évről évre visszahívja Dunafalvára a táborozókat.