A legszörnyűbb az, amikor valaki politikai haszonszerzésre használ fel bizonyos helyzeteket – mondta Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a lapunknak adott interjújában. Ebben mindenekelőtt arról a március 14-i palicsi verekedésről volt szó, amely alkalmával a feltételezések szerint szerb fiatalok magyar fiatalokat bántalmaztak. Szó volt arról is, hogy a szülők semmiképpen nem szerettek volna nyilvánosságot adni az ügynek, továbbá a jogi segítségnyújtásról és az MNT-t ért bírálatokról is. Kiderült, továbbra sem bizonyított, hogy a verekedés nemzeti alapon történt. Fremond ugyanakkor hangsúlyozta, ha magyar fiatalokat bántalmaznak, a nemzeti tanácsnak kötelessége segítséget nyújtani.
Március 14-én történt a palicsi incidens, amely csak hónapokkal később került a nyilvánosság elé. Mit lehet jelenleg tudni az ügyről, és mikor szerzett róla tudomást a Magyar Nemzeti Tanács (MNT)?
– Az önkormányzatból kerestek meg bennünket, tudomásom szerint Góli Csilla alpolgármester asszony, azzal kapcsolatban, hogy találkozott a sértettek szüleivel. Egy összetűzés történt a fiatalok között Palicson március 14-én, az esti órákban, és a szülők szerettek volna konzultálni a Magyar Nemzeti Tanáccsal is. A találkozóra egy vagy két héttel az eset után került sor. A szülőket Lulity Emil, az MNT hivatalának vezetője fogadta, mi pedig már az elején világossá tettük, hogy ezt az ügyet nem szabad szőnyeg alá söpörni. Az MNT az elmúlt években is minden hasonló ügyben következetesen és felelősen járt el. Ha szülők, hozzátartozók vagy sértettek fordultak hozzánk, akkor minden alkalommal megvizsgáltuk, milyen módon tudunk segíteni. Ez most is így történt. A szülők ugyanakkor már az első beszélgetés során elmondták, hogy semmiképpen sem szeretnének nyilvánosságot adni az ügynek. Kérésüket maradéktalanul tiszteletben tartottuk. Ennek több oka is volt. Egyrészt kiskorúakról van szó, és a gyerekek védelme minden ilyen ügyben elsődleges szempont. Másrészt a nyomozást sem szabad veszélyeztetni. Számos olyan ügy van, amely nem kap nyilvánosságot, de ettől még az MNT foglalkozik vele. Ha gyűlöletkeltő graffitik jelennek meg, ha helységnévtáblákat festenek le, ha zászlóégetés történik, akkor minden esetben reagálunk.
Az egyik leggyakrabban megfogalmazott vád az MNT-vel szemben, hogy azért nem kapott nyilvánosságot a palicsi incidens, mert április 12-e, a magyarországi országgyűlési választás előtt történt, és egy nemzetiségi konfliktus rossz üzenetet küldött volna a kampány idején. Volt ennek bármilyen szerepe abban, hogy az MNT nem szólalt meg nyilvánosan?
– A legszörnyűbb az, amikor valaki politikát próbál belekeverni az ilyen ügyek kezelésébe, és politikai haszonszerzésre használja fel ezeket a helyzeteket. Attól tartok, hogy az elkövetkező hetekben és hónapokban az ilyen ügyek elpolitizálása felerősödik. Közelednek Szerbiában a nemzeti tanácsi választások, és látjuk, hogy vannak olyan listák, személyek és politikai szereplők, amelyek/akik szeretnének indulni a választásokon. Ilyen helyzetben az ellenzéknek nincs veszítenivalója, ha reagálunk, azt is megpróbálják kiforgatni, ha nem reagálunk nyilvánosan, akkor pedig azt próbálják elhitetni, hogy beismerünk valamit, vagy hogy hibáztunk. Én úgy gondolom, hogy az MNT mindenkori elnökének következetesen és felelősen kell eljárnia. Nem azt vizsgáljuk, hogy politikailag mikor kényelmes vagy kényelmetlen reagálni. Tavaly októberben például Palicson megjelent a „Halál a magyarokra” felirat. Azonnal reagáltunk. Nem mérlegeltük azt, hogy ez hogyan hat majd a két ország viszonyára, vagy hogy valaki politikailag kihasználhatja-e. Reagáltunk, és az ügyben eljárás is indult, meglettek az elkövetők. A mostani palicsi ügyben sem az történt, hogy nem foglalkoztunk vele. A család kérése volt, hogy ne adjunk neki nyilvánosságot. Mi felajánlottuk a segítségünket, jogi támogatást nyújtottunk, ügyvédhez fordultunk, és kapcsolatba léptünk az illetékes szervekkel is. A Vajdasági Magyar Újrakezdés közleményére azért reagáltam határozottan, mert abban az szerepelt, hogy az MNT nem foglalkozott az üggyel, szőnyeg alá próbálta söpörni, és nem tett semmit. Ez egyszerűen nem igaz. Ha valaki segítséget kér, akkor felvázoljuk számára a lehetséges opciókat. Az ügyben érintett család esetében is ez történt. A nyilvánosság ereje megkérdőjelezhetetlen, de vannak esetek, amikor csendben, jogi és intézményi úton többet lehet elérni, mint azzal, ha feltételezésekkel telekiabáljuk a nyilvánosságot.
Miért gondolja, hogy a túl nagy nyilvánosság akár negatívan is hathat az ügyre?
– Azért, mert az ügy még folyamatban van. A tanúk meghallgatása, az eljárás, a tárgyalási szakasz mind időt igényel. Az igazságszolgáltatásban hetekig, hónapokig kell várni bizonyos meghallgatásokra, és csak ezek után lehet felelős döntéseket hozni. Ha egy ügy ekkora nyilvánosságot kap, akkor fennállhat annak a veszélye, hogy lesznek olyan személyek, akik elállnak a tanúskodástól, vagy nem akarnak tanúvallomást tenni. Nem állítom, hogy ez meg fog történni, de ennek a lehetőségét sem szabad kizárni. Ezért kell az ilyen ügyeket felelősen kezelni. Mi minden olyan ügyre reagálunk, amire reagálni kell, és igen, vannak ügyek, amelyek nyilvánosságot kapnak. Ebben az esetben az első pillanattól kezdve nem voltak beazonosítva az elkövetők, csak feltételezések voltak. Ilyen esetben nem lehet felelőtlen kijelentéseket tenni.
Jelenleg hol tart a palicsi ügy jogilag?
– Az ügy nyomozati szakaszban van. A feljelentés át lett adva, és az ügyészség foglalkozik vele. Fontos elmondani, hogy a feljelentés viszonylag későn lett megtéve ahhoz képest, hogy maga az eset mikor történt, ezért az eljárás is később indult el. Tudomásom szerint a nyilvánosságot az eljárás ezen szakaszából kizárják, különösen a nyomozási fázisból. A szülőknek van meghatalmazott ügyvédjük, aki folyamatosan figyeli az ügyet. Ha az eljárás megpróbálna kitérni abból a mederből, amelyben haladnia kell, akkor közbe tudunk lépni, és visszaterelhetjük a megfelelő irányba. Ez az, amit az MNT tenni tud, és ezt meg is teszi.
Tehát még nem nyert bizonyítást, hogy a palicsi incidens nemzeti alapon történt?
– Jelenleg nincs ilyen hivatalos megállapítás. Ez nagyon fontos. Feltételezések vannak, és érthető, hogy ha magyar fiatalokat szerb fiatalok bántalmaznak, akkor felmerül a kérdés, hogy lehetett-e nemzeti indíttatás, de ezt bizonyítani kell. Ez nem a közösségi médiában dől el, hanem az eljárás során. Ugyanakkor az is fontos, hogy amikor a sértettek hozzánk fordultak, olyan érveket és körülményeket mondtak el, amelyek alapján úgy döntöttünk, hogy segítenünk kell. Természetesen mindig szükséges mérlegelni. Ha egy ügyben senki sem tudja, ki volt az elkövető, nincsenek tanúk, nincsenek kapaszkodók, akkor nehezebb felvállalni, de itt voltak potenciális tanúk, akik jelezték, hogy vállalják a tanúskodást. Ilyenkor konzultálni kell az ügyvédekkel, és meg kell nézni, milyen jogi lépések lehetségesek.
Többször hangsúlyozta, hogy jelenleg nem bizonyított a nemzeti indíték. Ha ez így van, akkor mi alapján döntött úgy az MNT, hogy jogi segítséget nyújt és átvállalja a perköltségeket? Hol húzódik az a határ, amikor egy ügyet már a sajátjának tekint?
– Természetesen bárki fordulhat hozzánk. A kérdés mindig az, hogy az adott ügyet fel tudjuk-e vállalni, és milyen módon tudunk segíteni. Nem arról van szó, hogy bármelyik diszkóverekedés esetében automatikusan beáll az MNT. Minden ügyet külön kell mérlegelni. Ebben az esetben több olyan körülmény is volt, amely alapján úgy láttuk, hogy a segítség indokolt. Magyar fiatalok sérültek meg, felmerült a nemzeti indíttatás lehetősége, és voltak olyan tanúk, akik készek voltak kiállni.
A Vajdasági Magyar Újrakezdés egy videót tett közzé, amelyben egy kilétét nem felfedő, a saját elmondása szerint a bántalmazott fiatalok tánccsoportja egyik tagjának a szülője osztotta meg a közvéleménnyel az esettel kapcsolatos közvetett értesüléseit. Miként reagál erre a videóra?
– A videóban megszólaló szülő a saját véleményét fogalmazta meg. Mivel ő maga nem volt jelen az események helyszínén, ezért nem illetékes abban a kérdésben, hogy az érintett szülők és a sértett fiatalok nevében nyilatkozzon. Még egyszer hangsúlyozom: a Magyar Nemzeti Tanács kezdettől fogva kiáll a sértett fiatalok és családjaik mellett, és minden rendelkezésére álló jogi eszközzel segíti az ügy feltárását. Végül pedig a videóban is igazolást nyert, hogy nem söpörtük az ügyet a szőnyeg alá. Mivel a videóban hallható, hogy a megszólaló szülő, aki sem a nevét, sem az arcát nem vállalta, ismeri az elkövetők kilétét – miközben az eljárás ismeretlen tettes ellen folyik –, ezért javasoltam az ügyészségnek a megszólaltatott szülő meghallgatását, ahogy Rózsa Zsomborét is, aki ismeri a videóban megszólaló személyt. Az érdemi információknak ugyanis a bíróságon a helyük, mert az igazságot nem politikai videókban, hanem a bizonyítékok és a tanúvallomások alapján lehet feltárni.
A májusi szabadkai zászlóégetés ügyében az MNT azonnal megszólalt nyilvánosan. Miért választottak más megközelítést a palicsi verekedés esetében? Miben különbözik jogi és közösségi szempontból a zászlóégetés és egy verekedés ügye?
– A zászlóégetés esetében számunkra az a fontos, hogy az ügyészség komoly bűncselekményként kezelje az ügyet, ne pedig egyszerű szabálysértésként. A zászlóégetés egy nemzetet sért. Ott a közösség, a nemzet a károsult, ezért az MNT a nemzet képviseletében közvetlenül is felléphet. Egy verekedés esetében konkrét személyek a sértettek. Ilyenkor a személyek beleegyezése, meghatalmazása nélkül a nemzeti tanács nem tud ugyanúgy eljárni. Ez nagyon fontos különbség. Az elmúlt hetekben és hónapokban is voltak olyan ügyek, amikor különböző nemzetiségű gyerekek között történt összetűzés, például iskolán belül, és mégsem kapott nemzeti előjelet az összetűzés. Ezekre az ügyekre felelősen kell tekinteni. Nem kell semmit szőnyeg alá söpörni, de az sem igaz, hogy ha valami nem kap nagy nyilvánosságot, akkor el van hallgatva.
A zászlóégetés és a palicsi ügy elszigetelt esetek, vagy valamilyen hangulatváltozás jelei?
– Mindig is voltak ilyen jellegű összetűzések. Voltak időszakok, amikor sokkal több volt, ma kevesebb van, de azt nem mondhatjuk, hogy egyáltalán nincsenek ilyen ügyek. Az elmúlt években minden ilyen esetben reagáltunk. Feljelentéseket tettünk helységnévtáblák lefestése, gyűlöletkeltő feliratok és más jellegű kilengések miatt is. A zászlóégetés ügyében számunkra most az a legfontosabb, hogy megfelelő módon kezeljék az ügyet. Tudomásunk szerint nagykorú elkövetőkről van szó, és az állam felelősen járt el. Mi követjük a folyamatot, és elvárjuk, hogy az állam maximálisan vizsgálja ki az ügyet, és példásan büntesse meg az elkövetőket. Nem emlékszem arra, hogy az elmúlt huszonöt évben Szabadkán történt volna olyan, hogy magyar zászlót égessenek a főtéren. Bízom benne, hogy ilyesmi nem fordul elő többé. Összességében pedig abban bízom, hogy az ilyen jellegű eseményekből egyre kevesebb lesz. A mi érdekünk az, hogy a jogaink ne sérüljenek, és hogy a vajdasági magyarok biztonságban érezzék magukat Szerbiában. Ezt akkor tudjuk elérni, ha az ilyen eseteknek következményük van. Ha legközelebb valaki hasonlóra készülne, akkor háromszor is meg kellene gondolnia, hogy megteszi-e, annak tudatában, milyen büntetést kaptak azok, akik korábban ilyet elkövettek.
Ami az elmúlt hetekben történik a vajdasági magyar közéletben, annak egyes mozzanatait egyesek a Magyar Nemzeti Tanács elleni hangulatkeltésként is értelmezik. Miként értékeli mindezt, az esetleges indokoltságot?
– Nehéz nem észrevenni, hogy az elmúlt hetekben több olyan ügy is napirendre került, amelynek közös vonása, hogy megpróbálja megingatni a vajdasági magyarok saját intézményrendszerébe, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsba vetett bizalmát. Ebben az esetben is azt látjuk, hogy a tények és a jogi eljárások helyett feltételezések és vádaskodások kerülnek előtérbe. A kérdés ebben az esetben nem az, hogyan lehet politikai hasznot húzni egy tragikus esetből, hanem az, hogyan lehet segíteni az áldozatokat, és előmozdítani az igazságszolgáltatás munkáját. Minden olyan megszólalás, amely a bizonyítékok helyett indulatokra épít, alkalmas lehet a közösségen belüli bizalmatlanság és megosztottság erősítésére. Az indokoltságot pedig azoknak kell megmagyarázniuk, akik hónapokkal az eset után nem a bíróságon vagy a hatóságok előtt, hanem a közösségi kommunikációs térben próbálják újraértelmezni a történteket. A vajdasági magyar közösségnek nem a hangulatkeltés az érdeke, hanem az igazság feltárása, a felelősök elszámoltatása és a közösség egységének megőrzése. Ugyanis messzemenően elutasítom és a végletekig károsnak tartom, hogy Rózsa Zsombor tendenciának nevezi a magyarverést, mert ez nem más, mint indokolatlan félelemkeltés és torzítás – politikai pontszerzés céljából. A vajdasági magyar érdekképviselet nem filmszínház!
