Csendes halál – így nevezte el egyik kollégánk annak idején, idestova másfél évtizeddel ezelőtt az akkor újdonságnak számító, a térségünket gyors tempóban meghódító, villanymotorral is felszerelt kínai bicikliket, amelyek a korábbi modellekhez viszonyítva jóval olcsóbbak voltak.
– Teljes nyugalommal autózok Óbecse felé, gyönyörű napsütés, minden a legnagyobb rendben. Erre hang nélkül megjelenik a nyanya a jobb oldalamon, a vakszögben – mesélte felháborodva első tapasztalatát.
Azonnal világossá vált az autósok számára, hogy az elektromos kerékpár semmiképp sem azonos a pedálhajtású biciklivel. Motoros járműről beszélünk, amelynek kinézete a klasszikus, immár 140 éve jól bevált és megszokott biciklire emlékeztet ugyan, de attól teljesen eltérő közlekedésbiztonsági filozófiát követel. A fenti történetben megjelenő idős asszonynak valószínűleg sohasem volt jogosítványa, örök életében biciklizett a falujában, de a „tekerős” kerékpár az évtizedek során egyetlenegyszer sem tette lehetővé számára azt, hogy az útkereszteződésben megelőzze az éppen arra haladó gépkocsikat. Méghozzá jobbról! Egy ilyen manőver veszélye valószínűleg el sem jut a tudatáig, és nem is kell eljutnia mindaddig, ameddig legfeljebb 15 km/h tempóval teker a piac felé. A villanymotor azonban ennél sokkal többet kínál, a nagy nyomaték veszélyes, nehezen irányítható, energikus gyorsulást jelent, ami – valljuk be – nem párosítható biztonságosan éppen mindannyiunkkal. Idősekkel, betegekkel, de főleg izgága kölykökkel nem, olyanokkal, akik már a klasszikus bicikliváz koncepcióját is kinőve, a divatot vakon majmolva átültek az elektromos robogókra. Ez az e-bike-nál is olcsóbb gép szerkezetileg kétszemélyes, és a kis méretű kerekeknek köszönhetően a gyorsulása megdöbbentően kirobbanó. Az elektromos robogók közlekedésbiztonsági szempontból jóval alulmaradnak ugyan a nagyobb kerekű elektromos kerékpárokhoz viszonyítva, ez az apró szépséghiba azonban nem igazán érdekel senkit – a divat diktálja a tempót.
Szerbiában a törvény a kerékpárutat „emberi erővel vagy 250 watt nominális teljesítménynél nem erősebb motor segítségével meghajtott jármű közlekedésére szánt felületként” határozza meg, amelyen a haladási sebesség nem lehet nagyobb 25 km/h-nál. A kerékpár ebbe a kategóriába tartozó jármű. Ezzel szemben a kínai elektromos robogókat már a hivatalos forgalmazók is úgy hirdetik, hogy „egy mozdulattal kiveszed belőle a blokkolót, és máris megy 40-nel”. Mert a hatóság, ugyebár, csak 25 km/h-ra „lelassítva” engedélyezi a behozatalukat, de mi túljárunk az eszükön. A kínaiak jól tudják ezt, és azt is, hogy a vásárlóközönség, a kölykök, a 25 km/h-nál sokkal többet akarnak. Egy kis szakszerű buherálás után akár 80 km/h-val (!) is repülhetünk rajtuk, ha nem vagyunk túlsúlyosak. Nemrégiben hallottuk, hogy a szlovén közlekedési rendőrség elkobozott egy csapat kamasztól jó néhány e-bike-ot, mert nagyjából ekkora sebességgel száguldoztak le-föl Ljubljana belvárosában. Ott sem tudtak mit kezdeni velük, nem büntethették meg őket, így hát lefoglalták a gépeiket.
Alig tizenéves kölykök „játékszere” lett tehát az a komoly gép, amelynek gyorsulását és sebességét legfeljebb egy jó fizikai állapotban lévő, józan, közlekedésbiztonságban jártas felnőtt fiatalember képes biztonságosan kordában tartani. És azt is csak viszonylag rövid ideig, mert ugyebár forgalmas gyalogjárdákról és bicikliösvényekről beszélünk, így a jó reflexek szavatolhatják a túlélést robogónak és gyalogosnak egyaránt. Fogalmazzunk talán így: az elektromos kerékpárok és robogók sebességtartománya a pedálhajtású biciklik területére levetítve a sportolóknak van fenntartva. Pályán vagy forgalomkorlátozás mellett megszervezett versenyeken. És nem piacra siető, kosarat a kormányra akasztó öregasszonyoknak, a közlekedési szabályokról legfeljebb mesékből halló kajafutároknak, ittas vagy bedrogozott, a „forrónadrágos” kislányoknak imponálni akaró, sötétedés után előbújó, vézna kamaszoknak…
Az e-terület szabályozása (értsd megfizettetés általi számcsökkentés) természetszerű következménye technikai fejlődésünknek. Az új szabályozás szerint egyes elektromos kerékpárok többé nem használhatják a bicikliutat, kizárólag az úttesten, a gépjárműforgalomban közlekedhetnek, de sebességük ott sem haladhatja meg a 45 km/h-t. Az AM kategóriás engedélyre (segédmotoros kerékpár, 50 köbcentiméternél nem nagyobb lökettérfogat) most csak a 16 évnél idősebbek jogosultak (Fotó: Szeli Balázs)
Az elektromos bicikli és a robogó nem divatjátékszer! Az elektromos járművek a síkságot „kedvelik”, az akkumulátoros közlekedési megoldások a hegyvidéken értelemszerűen sokkal kevésbé népszerűek. Nem véletlen az, hogy az új, a korábbinál szigorúbb közlekedésbiztonsági szabályozások és az e-robogók kötelező hatósági regisztrációja ellen tiltakozók éppen Szabadkán a leghangosabbak. Az új szabály kötelezővé teszi az elektromos kerékpárok bejegyzését, az azonosító matricák és rendszámok beszerzését. Az e-bike-okat hosszú éveken át teljesen szabadon megvehettük és használhattuk bármiféle bejegyzés nélkül. Most a tulajdonosok nem gurulhatnak rajtuk, de nem is jegyeztethetik be őket, mert a járműhöz nincs megfelelő dokumentáció.
Országunk döntéshozóira egyébként is jellemző, hogy azt a problémaforrást, amelyre nem tudnak elfogadható megoldást kidolgozni, megszüntetik. A hatóság annak idején képtelen volt szabályozni az önvédelmi gázfegyverek behozatalát és beszerzését, betiltották azokat. Nem tudták szavatolni a résztvevők biztonságát a pride felvonuláson, lefújták, betiltották a bulit. Valami ilyesmi történik most az elektromos kerékpárok és robogók kérdéskörében is: a tilalmat, a korlátozást burkolt formában fogják megetetni a tulajdonosokkal. Megengedik, de tulajdonképpen mégsem. Olyan környezetbe kényszerítik őket, amelyben úgysem fognak akarni e-bike-ot vezetni. Holott egy kis megerőltetéssel, némi beruházással el lehetne érni, hogy a kamaszok ne „vaduljanak” éppen olyan nagyon a városokban. Mert mondjuk ki: többnyire miattuk leszünk kénytelenek megválni villanymotoros kétkerekűnktől, vagy legalábbis méregdrága, időigényes folyamatokban kiharcolni a megtartását.
Rohamosan beszűkülő életterünkben nem ez lesz az első olyan urbánus változás, amely egy meglévő, korábban ingyenesen elérhető jótól foszt meg bennünket. Gondoljunk csak a „fizetős” parkolóhelyekre, amelyekre Karl Benz óta egészen mostanáig ingyenesen parkolhattuk az autónkat, a városi strandokon az „ingyenrész” drasztikus bezsugorítására a kávézók javára, vagy akár a „fizetős” szökőkút-megtekintésre Róma belvárosában. Az élet körülöttünk egyre drágább. A tárgyak és a termékek előállítási ára drasztikusan csökken ugyan, viszont egyre többen vagyunk bezippelve egyre kisebb helyre, egyre több mindent akarunk egyre gyorsabban és veszélyesebben, emiatt az élet ára növekszik. Az e-bike-ok beszerzését most már bárki megengedheti magának, jobb megoldás hiányában jövedelmező korlátozásokkal lépünk fel a sűrűsödés ellen. Nincs ebben semmi új.
Nyitókép: Az újvidéki Nejlonpiacon a közelmúltban már 590 euróért is kínáltak egészen jó, vadonatúj, pedálos e-robogót (Fotó: Szeli Balázs)
