2024. október 15., kedd

Hanyatlóban a sajtószabadság

A régió országai közül csak Albániát előzzük meg

A Riporterek Határok Nélkül (RSF), a sajtószabadság világnapja alkalmából 22. alkalommal publikálta pénteken sajtószabadság-indexét (World Media Freedom Index), amely 180 országot osztályoz a média helyzete szempontjából egy 0-tól 100-ig terjedő skálán, melyen a 100 a maximális pontszám. Hasonló felmérést az említett szervezet 2002 óta készít évente, rangsorolva az államokat a sajtószabadság aktuális helyzete alapján.

Az elért pontszámok szerint Szerbia sajnos az idén is több helyet visszaesett. Amint az Európának szentelt jelentés bevezető részében írják, a politikai érdekek „fojtogatják” az újságírást több uniós tagjelölt országban, nevezetesen Bosznia-Hercegovinában, amely a 81. helyen áll a médiaszabadság indexén, Szerbiában, amely a 98., és Albániában is, amely a rangsorban a 99. helyet „szerezte meg”. A régió többi tagjelölt országához viszonyítva Szerbia valójában csak a 99. helyen álló Albániánál jobb helyezésű, tavaly még a 96. helyen állt. A legjobban a 36. helyen álló Észak-Macedónia teljesített a régióban, tavaly 38. volt. Őket követi Montenegró, amely a 40. helyre esett vissza a 2023-as 39. helyről, míg a külön rangsorolt Koszovó az 56.-ról a 75. helyre zuhant, Bosznia-Hercegovina pedig a 81. helyre a korábbi 64.-ről.

BÜNTETLENÜL HAGYOTT TÁMADÁSOK

A jelentés Szerbiáról azt közölte, hogy bár van minőségi újságírás, és díjazható a bűnözés és korrupció felderítéséért végzett néhány munka, a széles körben elterjedt álhírek és a propaganda tengerében ezek elvesznek. A szilárd jogi keret ellenére az újságírók politikai nyomásnak vannak kitéve, az ellenük elkövetett bűncselekmények pedig rendre büntetlenül maradnak, áll a jelentésben. A dokumentum kitér arra, hogy a 2023-as kormányellenes tiltakozások miatt még polarizáltabb politikai légkörben dolgoznak az újságírók, akik gyakran az uralkodó elit támadásainak célpontjai, amit egyes nemzeti frekvenciával rendelkező televíziók csak tovább fokoznak.

Felhívták a figyelmet arra, hogy sem a politikusok, sem a kormányzati szervek, köztük a zömében kormány által kinevezett tagokból álló elektronikus médiát szabályozó REM testülete sem volt kész a negatív helyzet megoldására. Azt is jelezték, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírók csak korlátozottan férhetnek hozzá a kulcsfontosságú információkhoz.

Az újságírókkal szemben elkövetett bűncselekmények büntetlenségének példájaként említették a Slavko Ćuruvija újságíró 1999-ben elkövetett meggyilkolásával vádolt személyek idei fellebbviteli felmentését. Megjegyezték, hogy Szerbiában az újságírónők továbbra is támadások célpontjai munkájuk és nemük miatt, szélsőjobboldali csoportok zaklatják az LMBT+ közösségről, a bevándorlókról, és az emberi jogokról tudósító médiacsoportokat.

NYOMON KÖVETHETETLEN FINANSZÍROZÁS

Pozitívumként állapították meg, hogy az ügyészségek és rendőrség számára megfogalmazott szabályzatok az újságírók elleni támadások kapcsán folytatott eljárásokban néhányszor eredményre vezettek, ugyanakkor az újságíró-gyilkosságokat, -bántalmazásokat és SLAPP-pereket (új uniós jogi kategória, „nyilvános részvétel elleni stratégiai perek”, melyeknek az áldozatai általában újságírók, civil szervezetek munkatársai, aktivisták, a pereket pedig a leggyakrabban nagyvállalatok, politikusok indítják annak érdekében, hogy a hosszadalmas perfolyamatnak köszönhetően megakadályozzák a további tényfeltárást) kezelő jogrendszernek még bizonyítania kell függetlenségét és hatékonyságát is.

Az RSF közölte, a médiapiac rendkívül tagolt, több mint 2500 médiát tartanak nyilván az országban, a legbefolyásosabbak közé tartozik az RTS, más nemzeti csatornák, az N1 független hírtelevízió és számos bulvárlap. Megjegyezték, hogy az oknyomozó újságírás egyre nagyobb láthatóságot és befolyást nyer, de azt is, hogy az orosz propagandatelevíziónak, amelyet az EU az ukrajnai orosz invázióra válaszul bevezetett szankciók részeként betiltott, ma Belgrádban van balkáni székhelye. A médiafinanszírozás reklámokból és átláthatatlan állami támogatásokból áll, ezekhez a forrásokhoz jórészt a kormányzó elit révén lehet csak hozzájutni.

Nyitókép: Illusztráció