2024. május 10., péntek
PÓSA ATYA, A LELKÉSZ VÁLASZOL

Kihívó posztolások a Facebookon

Kedves atya!

Olvastam a válaszát, amelyben a nyaralásról és a Facebook-posztolásról szól. Köszönöm a meglátásait (sok ember nevében).

Meg kell, hogy mondjam, írásának minden betűjével egyezek, s habár így gondolom, gyakorta én sem cselekszem helyesen. Én is szoktam posztolni a Facebookon. Pontosan felismerem magamban a szeretetéhség érzését ilyenkor, s most, hogy írása által szembesültem vele, úgy hiszem, időszerű, hogy legalább önmagamnak beismerjem azt. Ha bármilyen tanácsa, meglátása van, úgymint irányadó a hozzám hasonszőrűeknek, megköszönöm azt. Nóri

Általában ez a facebookozás:

Posztolni jó móka. Ártalmatlan, felhőtlen szórakozásnak tűnik. Hadd lássa mindenki, milyen szép, okos, sokoldalú és gazdag vagyok! Hadd higgye mindenki, hogy velem csak szép és jó dolgok történnek! Attól érzem jól magam, ha minél több lájkot kapok. Naponta százszor felmegyek, hogy ellenőrizzem, nincs-e valami változás. Dobok fel még 1-2 szelfit, családi, baráti vagy épp étkezéssel kapcsolatos képet, vagy megosztok még egy-két emléket, hadd legyek ismét én a főszereplő!… Azt veszem észre, hogy egy nap sem telik el úgy, hogy valami nyoma ne legyen a profilomon, hogy most éppen mi jár a fejemben.  Függő vagyok… Két életem van… Egy valós és egy „mesterien kialakított” vagy elképzelt.

A közösségi portálokon való aktív részvételnek, például a posztolásnak rengeteg hátránya és súlyos veszélye van, s erről nagyon gyakran lehet olvasni, hallani.

Én itt arról a káros hatásról szeretnék beszélni, amit magamutogató képeket feltevése jelent.

A nők és már a lányok is a posztolással magukat mutogatják a Facebookon, a közéletben pedig szemérmetlen öltözködéssel kínálgatják magukat a zsákmányra éhes férfiaknak.

Egy 12 éves lány – például – nagyobb akar lenni a koránál, ő már nőnek érzi magát, és egyszerűen nem is esik le neki az, hogy a posztolással tálcán kínálja magát mint áldozat. Volt egy alapítvány, aki egy 13 éves kislányról csinált álprofilt, fel is tettek képeket. Körülbelül háromszáz pasi válaszolt. Egyetlen férfit nem zavart az, hogy ez a kislány még csak 13 éves. Ők csak prédát láttak benne.

Az efféle magamutogatásnak egyik legkárosabb következménye az, hogy egyre több férjezetlen nő van, egyre több a szexmániás férfi, egyre több az apa nélkül felnövő gyerek, egyre több az elabortált magzat. A világon ma évente 60 millió embert abortálnak el, naponta 120 ezer gyermeket ölnek meg magzatkorában. Ennyi halálos áldozata nincs még a legnagyobb világháborúnak sem, a legvészesebb világjárványnak sem.

Szinte minden nap hallunk olyan esetről, hogy egy nő megszüli a gyermekét, az élettárs férfi pedig azonnal otthagyja. A férfi nem akar apa lenni, nem akar a feleségét hűségesen szerető férj lenni. A férfi vérbeli élvezethajhász, lépten-nyomon magamutogatós lányokat, nőket lát, minden utcasarkon talál önmagukat kihívóan felkínáló lányokat, nőket, asszonyokat. Egyre több olyan gyerek van, akinek az anyja már legalább két-három férfival élt együtt, s aki az igazi apját már nem is ismeri.

A nő szemérmetlen magamutogatásának a társadalmat gyökereiben megrontó hatása van. Ilyen megrontó magamutogatás a bájakat, idomokat teljesen kifejező, szorosan testhez tapadó, elasztikus női cicanadrágok viselete meg a depiláció, szőrtelenítés, műköröm, műszempilla. A kihívó öltözködéssel és kinézettel a nők egyenesen kínálják magukat az élvezethajhászó férfiaknak. A fiúk csak zsákmányt látnak az ilyen lányokban, a férfiaknak csak prédának számítanak az ilyen nők. A fiúkban, a férfiakban emiatt nem alakul ki semmilyen tisztelet, megbecsülés, értékelés a lányok, a nők iránt, ellenkezőleg, csak élvezetet kínáló tárgyat látnak bennük, amit a használat után el kell dobni.

A nőknek ezzel a magamutogatós társadalmi viselkedésével felcserélődött az udvarlás természetes módja: nem a férfiak udvarolnak a nőknek, hanem fordítva; nem a férfiak hódítják meg a nőket, hanem fordítva. A fiúk olcsón megkapják a rámenős lányokat, a férfiak ingyen megszerzik a tolakodó nőket. És mivel olcsón és ingyen, ezért nem is értékelik, nem is becsülik meg.

A magamutogatással a lányok, a nők a végsőkig rámenőssé, tolakodóvá, ragadóssá válnak, valóságos megszállottjai lesznek a férfiaknak. Örökké telefonálnak nekik, magukhoz láncolják, minden lépésükben ellenőrzik őket. A lényükkel megterhelik, a követeléseikkel elnyomják, a ragaszkodásukkal megfojtják őket.

Tanácsom, irányadó meglátás Nórinak és a hozzá hasonló nőknek az, hogy szerény és szemérmes képeket rakjanak fel magukról a Facebookra. A szerény ellentéte a műszépségükkel, gazdagságukkal hivalkodó posztolásoknak, a szemérmes ellentéte a kihívó, magukat kínáló öltözködésnek. Krisztus apostolai írják:

„Az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel és drága ruhával, hanem amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetekkel.” (1Tim 2,9)

Az asszonyoknak ne a külső hajdísz, az arany viselése vagy fényes ruha legyen az ékességük, hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a szelíd és nyugodt természet, és ez megnyeri a férjüket. Isten szemében ez az értékes, mert „Isten előtt a rejtett belső ember értékes a maga zavartalan szelídségében és lelki nyugalmában” (vö. 1Pét 3,3-4).

Nincs szebb és vonzóbb, mint a szerény és szemérmes asszony: a szerény és szemérmes öltözék belső szépséget árul el, egy szelíd, békés, nyugodt természetet. Szívének ez a szelídsége, békéje, nyugalma ragyog át illő és ízléses öltözetén ellenállhatatlanul vonzó szépségként.

Magyarországon 2007-ben indult egy keresztény értékeken alapuló program, a „Pure Fashion Hungary”, amely elsősorban a tinédzsereket tanítja olyan életvitelre, „melyben Isten gyermekeihez illő méltósággal öltözködnek” például. A divatirányzat törekvése, hogy a tisztaságot újra divatossá, a divatot pedig – a női méltóság tisztelete által – tisztává tegye, ezért is lett a magyarországi program szlogenje: „Tiszta szív, tiszta divat”. Isten alkotott minden embert a saját képmására, ezért mindenki értékes, mindenkiben van szépség, mondja Vancsura Lilla, a Pure Fashion megálmodója. A program végső célja, hogy hatást gyakoroljon a divatiparra, és olyan ruhák tervezésére, gyártására ösztönözze, amelyek tisztelik a női méltóságot.

A szerény és szemérmes képek felrakása a Facebookra is ösztönzés a női méltóság tiszteletére.