Porzott a határ

Ha nem lenne elég az, hogy a nyerészkedők lassan, de hatékonyan szétzüllesztették vidékünk földműves ágazatát és az állattenyésztést, közel egy évtizede még az időjárás is rátesz egy lapáttal. Mára a kistermelők eltűntek, a közepesek közül csak a legelszántabbak maradtak meg őseik hivatása mellett, valamint a nagygazdák. Gunaras és a környező falvak lakossága az egyik ilyen „keménymag” közösséget erősíti, amiről a Mackó soron 14. alkalommal megrendezett szántóverseny is tanúskodik. A tikkasztó kánikula egyik enyhébb napján tartották meg a rendezvényt, amely több korosztályt is megmozgatott. A benevezett 17 gunarasi, bogarasi, pecesori és njegoševói traktorista közül akadtak őszülő halántékkal büszkélkedők és ifjú titánok is. A B, azaz a több vasú ekék kategória nyertese a njegoševói Truzsinszki Albert például egészen biztos, hogy a munkáját segítő kis csapatnak köszönhetően győzedelmeskedett.

– Most a fiam, Dominik és kis barátja, Zalán segített a traktorfülkében, hogy sikerüljön nyerni. Nagyon szeretik a traktort, ők a jövő reménységei. Volt olyan év, amikor kihagytam, de általában jelen vagyok a gunarasi szántóversenyen. Ami a szántást illeti, persze a verseny kedvéért összegyűlünk, megadjuk a módját ennek a rendezvénynek, ám igazából az időjárás és a föld minősége nagyon nem alkalmas a szántásra. Igaz, a nyár elején volt némi eső, ami reménnyel töltött el bennünket, de az elmúlt egy hét teljesen tönkretett mindent, puskapor szárazra aszalt minden növényt. Én például amikor még volt értelme, akkor lesilóztam a kukoricát a jószágnak, körülbelül 20 holdon vetettem – tudtuk meg Truzsinszki Albertől. Hozzátette, hogy minden év bizakodással indul: talán majd most lesz az az év, amikor végre rájuk mosolyog a szerencse és az időjárás. Sajnos az elmúlt években a reményeik a hosszú száraz és extrém forró nyarakkal együtt illantak el. A szántóverseny azonban Gunaras szép arcát mutatta, hogy hogyan lehet összefogással néhány szép órát együtt tölteni. A helyi Oláh Szabolcs is többedik alkalommal vett részt a versenyen. A zsűri korábban díjazta már első helyezéssel is, de igazából azért érkezik a rendezvényre, hogy barátkozzon és beszélgessen.
 

– A termelési eredményekről is beszélünk, hogy van-e értelme, vagy nincs egyáltalán csinálni. Vagyis panaszkodunk. Az időjárással 2017 óta küzdünk. Volt egy-két jobb év, de azóta csak rosszabb a helyzet. Az elmúlt három-négy év katasztrófa. Az árakról ne is beszéljünk, azok ugyanazok, mint tíz éve, azaz változatlanok. Az üzemanyag meg több mint a duplája. Nekem az idén kukoricám, búzám, árpám és repcém volt. Habár a nyár eleje ígéretesnek tűnt, ám két hete megsült minden a határban. A kukorica is kész, van, ahol nincsenek „csővek”, van, ahol egy picike hozam remélhető, aztán van olyan parcellám is, amelyen szinte három-négy szem van a csutkán. Összességében talán egy fokkal jobb lesz, mint tavaly, de tíz mázsától nem hinném, hogy várható jobb termés holdanként. Már körülbelül négy éve azon gondolkodunk, hogy kihagyjuk a kukoricát. Következő évben már lehet, hogy tényleg így lesz. A búzák katasztrofálisak voltak, napraforgóm nincs, másoktól azt hallottam, hogy talán eléri a tavalyi szintet – magyarázta Oláh Szabolcs, akinek a családja annak köszönhetően tud megélni, hogy a családfő fix munkahellyel is rendelkezik.

A szántóverseny egyik matuzsálem korú gépét, az 1968-as MTZ 50-est Világos Zsolt és fia, Balázs hozták magukkal, akik mindketten indultak a versenyen.

– Ez már egy oldtimer traktor, de még ma is használjuk a gazdaságban, szántásra és művelésre. Ezt öt éve vásároltuk meg, azonban régebben is ilyennel dolgoztunk. A fenntartását is saját kezűleg oldjuk meg, de szerencsére nem romlandó. Az alkatrészeket gond nélkül meg lehet hozzá vásárolni Topolyán és Törökfaluban is. Van másik traktorunk is, egy kis Ferguson. Egyébként tíz holdon gazdálkodunk. Persze van munkahelyem is, mert a mezőgazdaságból nem lehet megélni, csak hobbi szinten műveljük manapság. Ha már van „fődünk”, akkor ne maradjon parlagon. Az árpánk egyébként jó lett, a kukorica az nem. Az halott, silózzuk le a jószágnak. Valószínűleg többet nem is vetünk, inkább árpát vetünk sűrűn. Meg azt, ami beérik a nyári kánikuláig – mondta el Világos Zsolt.
A szántóversenyt bírálta: a bogarasi Kalmár Csaba, a brazíliai Szűgyi Szabolcs és a zentai Soós Császár Miklós. A barázdanyitásra, az egyenességre és a mélységre figyeltek, mivel a föld tárcsázva volt, ezért a tisztaságot kevésbé tudták számon kérni, a rögök kialakulása pedig a szárazság miatt nem volt elkerülhető.

– Ahogy az egész év nehéz volt, úgy ennek a szántóversenynek a teljesítése sem könnyű feladat. Ennek ellenére a traktoristák igyekeznek kihozni belőle egy pozitív végeredményt. Akkor lenne jó, ha meglenne a megfelelő talajnedvesség. Jómagam tíz éve nem szántok, de azt tudom, hogy egész évben csak ősszel van pár nap, ami megfelel a szántásnak csapadék után. A szerencsésebbek ilyenkor kevesebb üzemanyaggal minőségi munkát érhetnek el. Valamikor mi ilyenkor ugaroltuk a földet, mert megfelelő volt a talaj nedvességtartalma. Az elmúlt években viszont kritikus a talaj szárazsága. A nagyobb eke önsúlya nagyobb, és könnyebb is vele dolgozni. A kisebb és könnyebb ekéket a kemény föld kiveti. De mindkettővel megfelelő minőségű munkát lehet végezni. A szántást meg lehet tanulni, ám azért nem árt, ha a traktorista rendelkezik bizonyos veleszületett érzékkel is – hallhattuk a zsűri zentai tagjától, aki maga is gazdálkodó. 

Tapasztalata szerint eső nélkül teljesen mindegy milyen módon műveli meg valaki a szántóföldéjt, hagyományos vagy úgynevezett „no till” módon, mert az alapfeltétel. Ahogy a csapadék nélkül a porba szórt műtrágya sem ér semmit, csak esetleg a folyékony. Az erős napsütéstől pedig megég a növény. Soós Császár Miklós száz holdon gazdálkodik, a kukoricával az idén szerencséje volt, mert az utolsó pillanatban megfelelő mennyiségű esőt kapott, ezért mintegy húsz mázsására számít holdján. Arra figyelmeztetett, hogy nyári kánikulák miatt egyre többen hagyják ki a kukoricát és a napraforgót a vetésforgóból, ez pedig a jövőben kedvez a gabonakártevőknek, így például a gabonafutrinkának.

Mindeközben a forgatagban összefutottunk Király Zoltán fő szervezővel, a Gunarasi Gazdakör elnökével, aki elmondta, hogy a szántóverseny elsősorban szórakoztató jellegű, a találkozásról és a barátkozásról szól. Ezzel a programmal igyekeznek a helyi és környékbeli gazdálkodókkal kicsit elfeledtetni az ágazatot sújtó problémákat. Az extrém erős napsütést, a szárazságot, és azt, hogy a sertéstenyésztést is tönkre tették, egyedül még a báránnyal és a bikahizlalással éri meg foglalkozni. Ennek ékes bizonyítéka, hogy tíz évvel ezelőtt körülbelül háromszáz bejegyzett gazdaság működött Gunarason, Bogarason és Brazíliában. Mára ebből körülbelül száz aktív. A gunarasi szántóversenyen jelen volt Tóth Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség tisztségviselője, a Tartományi Mezőgazdasági, Víz- és Erdőgazdálkodási Titkárság titkárhelyettese, valamint Tóbiás József, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője, a parlament Mezőgazdasági Bizottságának az alelnöke. Tőle azt kérdeztük, hogy képviselőként, a parlament soraiból van-e lehetősége hatni a száz sebből vérző mezőgazdasági ágazatra, amelyet az időjárási kihívások, a nyerészkedők szabta felvásárlási árak és a magas üzemanyagköltségek is sújtanak.

– A VMSZ csapata azon van, hogy a közösségünknek a segítségére siessen bármilyen bajban. Most például a Topolya községben és Szabadka városban is hatalmas károkat okozott júniusi jégverés kárpótlásán dolgozunk. Topolya község illetékesei maximálisan teljesítették az ilyenkor előirányozott határidőre a kárfelbecsülést, amiért dicséret illeti az önkormányzatot, a Topolyai Gazdakört és mindazokat az embereket, akik részt vettek az érintettek számba vételében. Azonban a Hidrometeorológiai Intézet beszámolója sajnos még mindig nem érkezett meg a minisztériumba, és ennek a jelentésnek a hatására még az is a feltétele a kifizetésnek, hogy a kormány természeti csapásnak nyilvánítsa az esetet. Személyesen is folytattam az ügyben tárgyalásokat, és ami tőlem telik, igyekszek megtenni mindent. Remélem végül elég lesz – tette hozzá Tóbiás József, aki kitért arra is, hogy a növénytermesztőkre szeptemberben vagy októberben vár még egy támogatás.

– Az lenne a legszerencsésebb, ha az aszályra, a természeti csapásokra való tekintettel fix összeget kapnának kézhez a termelők. Hasonlóan a területalapú támogatáshoz. Ez persze nem pótolja a szárazság miatt kiesett termést és bevételt, de valamennyire segítséget jelenthetne. Most még zajlanak ezzel kapcsolatban a tárgyalások, konkrétumok egyelőre nincsenek. Az aszály és az erős napsütés okozta károk az egész országban jelentős veszteségeket okoznak, de Vajdaságban a legkatasztrofálisabb a helyzet. Vannak olyan települések, ahol hetek óta egy csepp sem esett, máshol már többször is hullott az elmúlt napokban. Szerbia dimbes-dombos vidékén azért gyakrabban esik az eső, ott a fagykár jelentett komoly gondokat. Mi eközben több év után először tudtunk Vajdaságban tisztességes mennyiségű sárgabarackot szüretelni – zárta Tóbiás József.