Nem kell választanunk múlt és jelen között

 Írásunkhoz GALÉRIA is tartozik.

A Palicsi-tó partján lévő Emlékkút felújítása tartományi támogatással áprilisban kezdődött el. A munkálatok kivitelezője a Restauro Művészeti Műhely volt, aminek szakemberei több hónapon keresztül dolgoztak azon, hogy az építményt az eredeti állapotába állítsák vissza. A felújított kút ünnepélyes átadóján dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, Góli Csilla, Szabadka Város alpolgármestere, valamint Bálint Novák Mirella, a területet kezelő Palics Park kft. igazgatója mondott köszöntőbeszédet.

A Palicsi-tó partján lévő épületegyüttes legkisebb, ám annál nagyobb figyelmet érdemlő objektuma az Emlékkút, amit 1912-ben avattak fel. Az építményt annak emlékére emelték, hogy elkészült a Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte szabadkai Városháza, valamint a palicsi Vigadó, Víztorony, Zenepavilon és a Női Strand, amik mind a szecesszió jegyeit viselik magukon. Az Emlékkutat a 20. században áthelyezték, majd az 1980-as években került vissza eredeti helyére, ugyanakkor a kút központi elemének feliratát is megváltoztatták. A most befejeződött felújítással az Emlékkút nemcsak megújult, hanem a kivitelezők igyekeztek visszaállítani az eredeti állapotába. Így visszakerültek rá a korábban eltávolított szövegek, Kosztolányi Dezső versrészlete, valamint a Bíró Károlyt, Szabadka korábbi polgármesterét méltató szöveg. A kutat legutóbb 1995-ben renoválták. Ezúttal Biacsi Karolina vezetésével restaurálták a kő és bronzelemeket, megtisztították a felületeket, megújították a kút vízvezetékrendszerét, valamint a díszítőelemeket is. A felújítás a Tartományi Gazdasági és Turisztikai Titkárság több mint 1,7 millió dináros támogatásával valósulhatott meg.

Juhász Bálint felszólalásában Wass Albert versét idézte, miszerint „a víz szalad, de a kő marad”.
 

– Dr. Bíró Károly, Komor Marcell és Jakab Dezső egészben gondolkodott, a Városháza, a Víztorony, a Vigadó, a park és az Emlékkút ugyanannak az elképzelésnek a részei. Olyan helyet teremtettek, aminek arca, hangulata és karaktere is van. Az Emlékkúthoz négy tervváltozat készült, és ezek közül a legszerényebbet valósították meg, és éppen ez illeszkedik leginkább a környezetbe. Az értéknek nem kell nagynak vagy hangosnak lennie ahhoz, hogy maradandó legyen. De a kő is csak akkor marad, ha van, aki vigyáz rá, ha van, aki fontosnak tartja – mondta Juhász Bálint.

A tartományi képviselőház elnöke hozzátette, hogy az Emlékkút felújítása is egy nagyobb tervbe illeszkedik bele.

– Sokat dogoztunk az épített örökség megőrzésén, és folytatjuk ezt a munkát. A Bagolyvár felújítására eddig mintegy 55 millió dinárt láttunk elő tartományi forrásokból. Ez egy nagyobb értékű beruházás, de ugyanazt üzenjünk, ami Palicsnak érték, azért ki is állunk. Az érdekképviselet erejét nem az mutatja meg, hogy hány helyen vagyunk jelen, hányan vagyunk jelen, hanem az is nagyon fontos, hogy mi marad meg utánunk helyben. Palics fejlesztésében nem kell választanunk múlt és jelen között, a kettőt együtt kezeljük és építjük. Elődeink ránk bízták ezt a helyet, örökséget azonban nem elég kapni, meg is kell őrizni, tovább kell vinni, hogy egyszer majd legyen mit továbbadni. Ma nemcsak egy felújítás végét ünnepeljük, hanem azt üzenjük, hogy vigyázunk arra, ami a miénk, és megőrizzük azoknak, akik utánunk jönnek – hallottuk Juhász Bálinttól.

Góli Csilla a kútnak a város identitásában játszott szerepét hangsúlyozta.
 

– Ez a pici objektum a bizonyítéka annak, hogy Szabadka és környéke mennyi történetet tud elmesélni. Ahogy megismertük a kút történetét, éreztük, hogy a szakszerű és az eredeti állapotát tiszteletben tartó felújítása mekkora felelősséget hárít ránk. Ez a pici objektum városunk történetének, múltjának, embereinek, történelmi rétegződéseinek, sebeknek, dicsőségnek, a közösségnek állít emléket. Nagyon fontos, hogy visszakerültek az eredeti betűk, az eredeti szöveg, és hogy annak fordításai is itt vannak, így szerb, bunyevác és horvát nyelven is olvashatóak a kút mellett elhelyezett táblán. Az Emlékkút eredeti szövegei hol feltűntek, hol letűntek a múltban, de a története a mi identitásunk, a mi örökségünk története, így ma büszkén olvashatjuk újra a több, mint nyolcvan éve eltörölt betűket és őrizhetjük tovább a jövő nemzedéknek – mondta az alpolgármester.

Bálint Novák Mirella szavai szerint az Emlékkút több, mint egy díszítőelem.

– 1912-ben a szabadkai Városháza felavatásának alkalmából a város vezetése úgy döntött, hogy Palicson emléket állít annak a nagyszabású fejlesztési munkának, ami néhány év laatt modern fürdővárossá formálta ezt a települést. A kút nem csupán egy díszítőelem, hanem a város fejlődésének, Palics újjászületésének és egy kivételes építészeti korszaknak az emléke – fogalmazott Bálint Novák Mirella, kiemelve, hogy az eredeti állapotába való visszaállításával tiszteletet mutattak az alkotók eredeti elképzelései iránt, és megóvták a műemlék történeti hitelességét. 
 

Az ünnepélyes átadóján közreműködött Zsiga Pál hegedűművész, valamint Szalai Klaudia, a Palicsi Magyar Művelődési Egyesület irodalmi szakosztályának vezetője.