185. éves a Szabadkai Közkórház

Ma ünnepli a Szabadkai Közkórház fennállásának 185. évfordulóját, melynek alkalmából e heti tárcánkban városunk ezen egészségügyi intézményének történetéből elevenítünk fel néhány mozzanatot. Városunk kórházalapítási kísérletei a XVIII. század közepéig nyúlnak vissza. Ugyanakkor Szabadkán az 1700-as évek első felében egyáltalán nem volt fekvőbeteg-ellátás, pedig 1709-ben és 1738/39-ben is pestisjárvány tombolt városunkban. Sőt Iványi István városmonográfiájának 1892-ben megjelent második kötetében is a következőket írta Szabadka egészségügyi intézményeiről:
„Azért ma is csak kevés ilyen intézményünk van, s meglévők is még kezdetlegesek, elégtelenek és nagyobbára a polgárság magán buzgalmából társadalmi uton létesültek.”
A városvezetés csak 1743-tól foglalkozott a betegellátás megszervezésével, mert egy a város és a Magyar Királyi Kamara között megkötött szerződés erre kötelezte. Ezért 1766-ban a szenvedő és munkaképtelen lakosság részére egy házat bocsátottak a rendelkezésükre, de azon kívül semmilyen ellátást nem biztosítottak. A szegényeknek maguk kellett gondoskodniuk ellátásukról. A városi tanács pusztán annyit tett értük, hogy külön koldulási engedélyt adott számukra. 1774-ben 33 férfi és nő volt itt. Iványi könyvében megemlíti, hogy „valami kórház is volt itt”, de az 1770. január 2-án leégett. Az itteni szegények azonban a körülmények miatt gyakran megszöktek, végül 1784-ben a ház már üresen állt. 1787 és 1799 között aztán Szabadkán ismét semmiféle városi betegellátó intézmény nem működött. 1804-ben a város polgárai gyűjtést indítottak egy kórház megnyitására. Az elkövetkező évek alatt összesen mintegy 4000 forint gyűlt össze, amelyből 1808-ban létrejöhetett a kórház. De ebben az intézményben is siralmas állapotok uralkodtak.
„Egy 1821. évi leírás szerint ezen városi szegény- vagy kórház, hitvány rozzant épület volt két szobával, kerítés, kút, árnyékszék nélkül, s a szoba padló nélkül, az élelmezés is megfelelően rossz volt; s itt 19 félmeztelen szegény lakott a város gondozása alatt” – írja Iványi István.
Az 1831-es kolerajárvány után a városvezetés már komolyan fontolóra vette egy a kor követelményeinek megfelelő kórház megnyitását. Szárics József polgármester úgy döntött, hogy egy új kórház felépítése helyett, amelynek költségeit a város nem tudta volna fedezni, Trántsik Antonius örökösének házát veszik meg és azt alakítják át kórházzá. Az épület a kor viszonyait tekintve nagynak számított. Nyolc helyiségből állt, nagy pince és padlás tartozott hozzá. A kórház 20 betegággyal 1841. október 1-jén nyílt meg. Ez az intézmény már megfelelő bútorzattal, két betegszobával, egy lábadozó szobával, egy nővérszobával, konyhával és egyéb helyiségekkel rendelkezett, továbbá egy kúttal ellátott udvar is tartozott hozzá. Ez az épület a mai tűzoltólaktanya helyén állt. A kórház első igazgatója dr. Kovács Antonius volt, aki 1832-ben városi fizikusnak neveztek ki.
A lakosság és ezzel együtt a fekvőbetegek számának gyors növekedése a kórház bővítését tette szükségessé, de erre csak 1868-ban került sor, amikor egy közeli épületben egy hétágyas szobát alakítottak ki külön a szemműtétekre váró betegeknek, azaz megnyílt a kórház szemészeti osztálya. 1878-ban a kórházhoz egy háromszobás melléképületet építettek fel az elmebetegek ellátására, valamint mosókonyha és halottasház is épült.
1889-ben Mamuzsich Lázár polgármester indítványára a városi közgyűlés egy bizottságot állított fel, hogy előkészítsen egy javaslatot a kor igényeinek megfelelő, körülbelül 160 ágyas új közkórház építésére. 1890 elején a bizottság be is terjesztette javaslatát a közgyűléshez. Közben ugyanazon év július 31-én Mária Valéria főhercegnő feleségül ment Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez. Ezért a közgyűlés a javaslatot csak azután bírálta el, miután a kórházat a főhercegnő férjhez menetele emlékéül Mária Valéria közkórháznak nevezte el. A kihirdetett pályázatra összesen 11 pályamunka érkezett, melyek közül első helyezést Bobula János építész ért el, így a kórház az ő tervei alapján készült el. Az építkezést 130 éve, 1896-ban kezdték. Az új létesítmény öt pavilonból és egy kápolnából állt. A Szabadkai Hírlap 1896. november 1-jei számában a kórházi bizottság határozatáról írtak, miszerint az épületekbe villanyvilágítást vezetnek. A közkórház átadását 1897. május 10-ére, a Bánffy Dezső vezette kormány belügyminiszterének, Perczel Dezsőnek szabadkai látogatására időzítették. A kórházat a belügyminiszter nyitotta meg, majd a neves vendéget dr. Wilheim Adolf, a közkórház igazgató főorvosa vezette körbe az intézményben. Ezzel Szabadka, nem sokkal a századforduló előtt, valóban korszerű és rangjának megfelelő közegészségügyi intézményt kapott.