Tekintettel, hogy ez az út a központba vezető utakhoz hasonlatosan nyílegyenes, a gépkocsivezetők fölszállópályaként élik meg, és a városi közlekedéshez mérten megengedhetetlen sebességgel száguldoznak rajta, noha az utca derekán lévő óvoda miatt 30 kilométeres a sebességkorlátozás. Leginkább a taxik száguldoznak erre fejvesztve, a gyalogátkelőhelyek előtt hosszasan várakoznak a polgárok, hogy biztonságban átkelhessenek az utca túloldalára.
Nem csupán kerékpárból, taxiból is van bőven a városban, lehet, hogy hamarosan annyi lesz belőlük, mint bicikliből. Mert mindenki taxizik, és mindenféle járművel teszi ezt. Hiszen az ember nem közlekedhet mindig biciklin, esőben se szívesen, hóban meg pláne nem. De az időjárási viszonyoktól függetlenül is szívesen élnek a polgárok ezzel a szolgáltatással, mert városi reláción belül akár egy kávé árán eljutnak céljukhoz, de egy doboz cigaretta árát ritkán kell kiadni fuvardíj fejében. Az ablakom alatt hajnali fél öttől hat óráig folyamatosan cirkálnak a taxik, a szemközti gyárba hozzák a munkásokat. Fél nyolctól újra fölélénkül a forgalom, közelben van egy általános iskola, és manapság felénk a diákok taxival járnak iskolába.
A városban jelenleg hét taxisegyesület működik, összesen úgy 150 körüli járművel. A törvény szigorúan szabályozza ezt a tevékenységet, a sofőröknek orvosi vizsgálaton kell átesniük, ami után két évre szóló alkalmassági jogosítványt szereznek, azzal, hogy félévente rendkívüli ellenőrzésen kell részt venniük. Az utasforgalom lebonyolításához adott tapasztalatra van szükség, meg műszakilag kifogástalan állapotú járműre. Ezzel kapcsolatosan saját tapasztalatból mondom, nem minden kocsiba mernék beülni, mert félnék, hogy kiszakad alattam a padló, vagy szétesik a jármű. A szolgáltatást gyakrabban használóknak egyéb észrevételeik is vannak. Például, hogy olyan sofőrök is járják az utcákat, akiknek még legénytoll se pelyhedzik az állán, a kocsik menet közben gyakran elromlanak, volt, aki azért nem jutott el úti céljáig, mert az autóból kifogyott az üzemanyag, volt, akit részeg sofőr fuvarozott.
Megint tapasztalatból mondom, olyan sofőrt még nem láttam, aki kiszállt volna a kocsiból, és kinyitotta volna a jármű ajtaját az utas előtt, de annál többet, akinek cigaretta fityegett a szájában, keveset, aki becsatolta volna a biztonsági övet, és még kevesebbet, aki erre kérte volna utasát. Olyat többet, aki a forgalmat akadályozva parkol vagy várakozik.
De hát a taxis is ember, akinek el kell tartania családját, és egy olyan városban, ahol a munkahely lassan csak képzeletben létező fogalommá válik, azzal keresi meg a rávalót, ami elérhető számára. A városban, ahol rendezetlen a helyi tömegközlekedés kérdése, akinek nincsen saját kocsija vagy legalább biciklije, rászorul erre a szolgáltatásra, s a kölcsönös egymásra utaltság élteti ezt a kívülről nézve, enyhén szólva zűrzavarosnak tűnő üzletágat.
