Angéla: Eddigi életemben voltaképpen mindent az iskolától kaptam (Fotó: Fekete J. József )
A zombori Vuk Karadžić általános és középszintű kisegítő iskolában a bácsgyulafalvi (telecskai) Barta Angélát választotta meg az év diákjává az osztálytanács. Ez nem csoda, hiszen Angélának egy esztendő alatt sikerült két osztály anyagából is sikeres vizsgát tennie.
Barta Angéla és Tóth Szilvia: Kézen fogva könnyebb
Ebben az intézményben a tagozatok kis létszámúak, így a pedagógusoknak több idejük jut egy-egy tanulóra, akikkel a tananyag elsajátításán túl nevelőként is foglalkoznak.
Angéla osztályfőnöke, Tóth Szilva jól ismeri a tanítványát, bensőséges a viszonyuk, szeretettel beszélnek egymásról.
Angéla, a nyolcadik osztály befejezésével lezárult egy életszakaszod. Mit viszel magaddal ebből az iskolából?
– Nagyon-nagyon sok jóságot, tudást, emberséget, vidámságot, voltaképpen mindent, amit eddigi életem során kaptam. Egyelőre nem is szeretném elhagyni a Vuk Karadžić iskolát, ott kívánok továbbtanulni felszolgáló szakon. Ez a középiskola hároméves és szerb nyelvű, de bízom az eddig elsajátított nyelvtudásomban és a szorgalmamban, ezért remélem, nem okoz majd gondot a nyelvi átállás.
Mikor kerültél át a telecskai iskolából a zomboriba? Sikerült-e megbarátkoznod az osztálytársaiddal?
– Az ötödik osztály munkájába kapcsolódtam be a zombori iskolában. Mindössze hat osztálytársam volt, de ők is állandóan cserélődtek, mert mire megszoktam ezt az iskolát, hatodikban a hatodik és a hetedik osztály tananyagából tettem vizsgát, ennek köszönhetően előbbre léptem, így mások lettek az osztálytársaim. Szoros barátság szövődött közöttünk, sokkal szorosabb, mint odahaza a falubeli fiatalokkal.
Barta Angélát az osztálytanács nem csupán kiváló tanulmányi előmenetele miatt választotta az év, illetve nemzedéke diákjává, hanem figyelembe vette azt is, hogy kivette részét a munkából az oktatáson kívüli tevékenység szinte minden területén. Ha ünnepségen vagy versenyen kellett verset mondania, mindig készen állt, a szavalóversenyek döntőjébe is továbbjutott. Táncolt a néptánccsoportban, színi- és bábelőadásokban lépett föl. Az elmúlt tanévben tartományi bajnoki címet nyert csapatban az asztaliteniszezők szabadkai versenyében. Az iskolában közkedvelt, diáktársaival szolidáris, tiszteli a felnőtteket, kötelességtudó és felelősségteljes, szorgalmával méltó módon képviseli iskoláját – olvasható az osztálytanács indoklásában.
– Ötödik, majd nyolcadik osztályban Angéla az iskolánk kollégiumának lakója volt, nem kellett ingáznia a falu és a város között, így több ideje jutott a szakkörökre, és bármilyen alkalmi rendezvényen szívesen részt vett a munkában – meséli Tóth Szilvia osztályfőnök. – Nem maradt túl sok szabadideje, hétvégéken járt haza anyukájához, az volt számára a kikapcsolódás.
Milyen tantárgyakkal kellett megküzdenie Angélának?
– Voltaképpen ugyanazokat a tárgyakat tanulják nálunk is a diákok, mint a többi iskolában – magyarázza Szilvia tanárnő –, azzal, hogy nálunk személyre szabott a tanterv. A fizikát, a vegytant, a biológiát, a földrajzot a természeti ismeretek keretében tanulták, valójában egy szűkített program alapján, és ez sokat segít nekik az anyag elsajátításában. Aztán volt még műszaki oktatás, magyar nyelv, szerb nyelv, zenekultúra, képzőművészet és testnevelés. Angéla például remek matematikus, türelemre és nyugalomra van szüksége, de az évzáró vizsgán húsz pontot szerzett ebből a tárgyból, de anyanyelvből sem adta alább 18 pontnál, vagyis lámpalázasan is kiválóan teljesít.
Angéla, az új iskola kiszakított téged a falusi környezetből, két évig kollégiumban laktál. Ennek ellenére sikerült megtartanod az otthoni barátokat?
– Nem igazán élek társadalmi életet Telecskán. Most, hogy vége a tanévnek, sokat alszom, meg segítek édesanyámnak főzni vagy takarítani, este pedig sétálok.
– A tavasz ugyanis egy barátot is hozott Angélának, ami most újdonság életében – teszi hozzá sokat sejtetően az osztályfőnöknő, akitől azt is megtudtuk, hogy a Vuk Karadžić kisegítő iskolában a középiskolások mezőnyében is egy magyar ajkú tanuló, a felszolgáló szakon végzett Szalma Hermina lett az év diákja.
Mielőtt elbúcsúztunk volna egymástól, felkértem a diáklányt és tanárnőjét egy közös fotóra. A pózoláskor spontánul megfogták egymás kezét, mint két barátnő vagy két testvér, akik tudják: kézen fogva könnyebb.
Fél órával az Év Tanulója elismerés átvétele előtt a zombori főutcán
