Szüret és kukoricafosztás. Mindkettő októberi munka. Társasmunka. A szüret időpontja az elmúlt századokban hagyományos volt, és valamilyen jeles naphoz kötődött. Általában Szent Mihálytól, szeptember 29-étől Simon Júdás napjáig, azaz október 28-áig volt nálunk az alföldi rónaság szőleiben. Volt szüreti bál, fölvonulás, dínomdánom, muzsika. A kukoricafosztás hasonló összefogással történt. Összejöttek a szomszédok, ismerősök, rokonok, jó barátok és segítettek egymásnak, mert ahogy a régi leírás mondja, „áldott a sok kéz”. Énekeltek és beszélgettek. Történeteket meséltek. Vidám és szomorú regék, énekek hangoztak el, és gyakran éjszakába nyúlt a tengerihántás. Egészen addig, amíg „Lohad a tűz; a legények subába – / Összebúnak a leányok csuhába; / Magasan a levegőben / Repül egy nagy lepedő fenn: / Azon ülve muzsikálnak, / Furulyálnak, eltünőben.”
Lehet, hogy Dalos Esztivel és Tuba Ferkóval a beszélgetés tudománya és a közös munka öröme, bánata is eltűnőben van?
