Fotó: Beta
Egyre nehezebben viselem az idősek elleni intoleranciát. Egyes véleményhuszárok már úgy viselkednek, mintha az idősek lennének a legfőbb vírushordozók, mintha tőlük kellene leginkább tartani. Pedig nem, éppen ellenkezőleg, ők a legsérülékenyebbek, az ő megbetegedésük sokkal nagyobb valószínűséggel végződhet halállal, mint a fiatal betegek esetében. Ezért kell rájuk vigyázni.
Az idős emberek legtöbbje valakinek az édesanyja, édesapja. Gondoljunk csak arra, ahogy nekünk van hozzátartozónk, úgy a kopott télikabátos, csirkefarhátat vásároló nénike is valakinek a családtagja vagy rokona.
Ebben a helyzetben nem ízléstelenség, hanem egyenesen sértő a nyugdíjasokat gyalázni. Rendes körülmények között is az, hiszen egy életen át dolgoztak, küzdöttek, gyermekeket neveltek fel, tőlük tanultuk meg kisgyermekként, hogy mi a jó, meg mi a rossz, az első lépéseinknél ők fogták a kezünket, szerettek minket. Fel sem lehet sorolni, hogy egy szülő mit ad a gyermekének. Most a fiatalokon a sor, hogy a gondjukat viseljék, hogy megmeneküljenek, túléljék ezt a válságot.
Olaszországban az elhunytak átlagéletkora 79,5 év, s legtöbbjüknek volt valamilyen korábbi betegsége is. Ez szolgálhatna esetleg az anonim véleményvezéreknek irányzékként, hogy védeni és nem becsmérelni kell az időseket.
Tiszteletet érdemelnek, nem megítélést.
