Hétfő, a munkaszüneti nap kiváló alkalom volt arra, hogy elbúcsúztassuk a farsangot és a telet. Délelőtt isteni fánkot sütöttünk a barátnőmmel és a gyerekeivel, délután pedig egyik ismerősünkhöz látogattunk el, ahová a gyerkőcök jelmezben érkeztek. Mivel az idén az iskolákban és az óvodákban vagy teljesen elmaradtak a jelmezfelvonulások, vagy csak a szűk osztályközösségre, az ovis csoportra korlátozódtak. Jó érzés volt nekik újra felölteni azt a jelmezt, amit az idei szezonra készítettünk, szereztünk be. Egyik denevér volt, a másik párduclány, a házigazdák gyerekei pedig unikornisként és autóversenyzőként pompáztak. A jelmez magával hozta a jókedvet is, így a bohóckodás, a táncolás és az éneklés sem maradt el. Hogy teljes legyen a boldogság még szalmabábut is égettünk, amit a vendéglátónk nagy gonddal készített el. A tüzeskedést már sötétben végeztük, és a feltörő lángok gyönyörűen bevilágították az udvart. Minél inkább pattogott a tűz, és minél nagyobbak lettek a lángok, a gyerekek annál hangosabban kiabálták, hogy: jöjjön a tavasz, vesszen a tél!, úgyhogy mi mindent megtettünk azért, hogy kezdődhessen a várva várt tavasz.
