Az elmúlt héten nagy port kavart az államtól a polgároknak nyújtott hatezer dináros támogatás, különösen annak átvétele. A Szerbiai Posta és a Postatakarék Bank egyes fiókjait ugyanis valósággal megrohamozták a polgárok. Mindez sokat elárulhat az ország gazdasági helyzetéről, de talán az emberek hozzáállásáról is. A legtöbben igyekeztek mielőbb felvenni az összeget. Sokan úgy álltak hozzá: ami nincs a pénztárcában, az nem is létezik. Másrészt úgy tűnik, a híradásokból sem mindenki tájékozódott megfelelően. A pénzt ugyanis egy teljes éven keresztül fel lehet venni, szeptember 25-e csupán az átutalások határideje volt. A hiányos vagy felületes tájékozottság így maga is hozzájárulhatott a tumultushoz. Sokan abban a hitben indultak útnak, hogy mindössze néhány napjuk van átvenni a hatezer dinárt, ezért már az első napokban hosszú sorok alakultak ki. A történetnek volt egy másik furcsasága is. Egyes helyeken – például Szabadkán és Magyarkanizsán – előfordult, hogy a polgárokat nem tudták kifizetni, mert elfogyott a készpénz. A lényegen azonban ez nem változtat: a jogosultak előbb vagy utóbb hozzájuthatnak a pénzükhöz. Egyik nap, a sorban állók mellett elhaladva, akaratlanul is elcsíptem néhány beszélgetésfoszlányt. A téma szinte mindenütt ugyanaz volt: mire költik majd a váratlanul jött pénzt? Volt, aki új cipőt vesz belőle, más ruhára szánja, megint más egyszerűen élelmiszerre költi. Hatezer dinárból persze manapság egyikből sem jut túl sok.
