Focirajongó lettem. Nem szívesen írom le a bevett sztereotip hangon, hogy „nő létemre”, de az van, hogy ennek tényleg kevés statisztikai esélye volt. Abban a tekintetben is, hogy rajtam a „széplélek” jelző (amit persze nem bánok, mert bizonyos értelemben tudom, hogy igaz), és nehezen képzelik el rólam, hogy őrjöngve üvöltsek egy-egy gól nyomán. Pedig bizony… ha olyan jót „fut” a csapatom, a Bayern München, mint például legutóbb a Lipcse ellen, amikor 5–1 lett, hát nehéz megállni a hangos ovációt. Egyébként is, mi okom lenne rá…?
A körülöttem élők hatására kezdtem futballnézésbe, a Bayern München szeretete családi örökség is, hiszen a bátyám csapata is ez, de a legjobb barátaim szintén a bajor Die Roten (A Vörösök) becenevet viselő klub drukkerei, rajongói. Az FC Bayern München az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkezik világszerte, pénzügyileg az egyik legstabilabb európai klub, a német futball egyik legfontosabb „nagykövete”. Nem csoda, ha a doroszlói polgártársak zöme is ide szurkol, olyannyira, hogy 2002-ben megalapították, hivatalosan bejegyeztették a doroszlói Bayern München Szurkolói Klubot.
A „Hajrá, Bayern!” tehát szinte rendszeres, derűs közfelkiáltás lett a környezetemben. Most éppen a Bundesligát követjük lelkesen, és valljuk be: jó dolog jó ügyért szurkolni együtt, egy közösségben, amelyet bár néha kissé hangos, de jámbor drukkerek alkotnak, és őserővel hatnak át.
