Decemberben a lányom minden reggel reménykedve nézett ki az ablakon, hogy na, lehet ma esik majd a hó. De decemberben nem volt szerencséje. Januárban viszont végre-valahára elkezdett hullani a pelyhes. És csak hullott. 30 centiig meg sem állt, fehérbe borult Újvidék. Ki is használtuk a havas napot, és elmentünk egy nagyot sétálni a Dunára, a sétányra, és persze a Strandra. A nagyobb lejtőknél a lányom csúszkált egyet-kettőt, szép nap volt. A hó nem is olvadt el másnapra, mint ahogyan az utóbbi időben szokása volt. Viszont egy hét múlva jött a melegebb idő, és vele az elkerülhetetlen olvadás, majd a jegesedés. Egy fagyos reggelen az épületből kiérve egy havas jégtábla csusszant le a tetőről a negyediken élő szomszéd Audijára, jól benyomta a tetejét. Majd a sugárúti kereszteződéshez közeledve igazi jégpáncél fogadott, először egy idősebb ember csúszott meg, majd egy fiatal lány vágódott hanyatt, a mobilja meg először felröppent az égbe, majd ripityára tört a jégen. A szemközti épületen tavaly újították fel a tetőt, persze a hófogókat kispórolták, a havazás meg immár hagyományosan meglepte a városi téli szolgálat dolgozóit. Úgy tűnik, az utóbbi idők melegebb időjárása sokaknak megfelelt, ha viszont valami csoda folytán januárban mégis hó esik, semmi gond, a legkézenfekvőbb bűnbak ebben az esetben a klímaváltozás lehet.
