Amire hiába vágytunk az év végi nagy hajrában, azt most lassan bepótolhattuk. Egy laza pihenés már mindenkire ráfért: amikor szinte ki sem dugjuk az orrunkat otthonról, legföljebb egy séta erejéig, valami könnyű ebéd vagy vacsora, nyugodt kávézás, teázás, olvasás, filmek, szunyókálás… Egyszóval, szigorú feladatok nélküli bekuckózás. Bevallom, ahogy múlnak az évek, mind jobban az ünnepek utáni nyugodt percek, órák lesznek a kedvenceim, amikor már nincsenek különösebb feladatok, csak az öröm és hála, hogy (szinte) minden úgy alakult, ahogy elterveztük...
Kipihenhetjük az elmúlt hetek fáradalmait, a lázas készülődést, a nagy evéseket-ivásokat, a szilveszterezést. Kényelmesen hátradőlhetünk – meleg zokni, puha melegítő, netán pizsama – és lazíthatunk… Ha akarjuk, kikapcsolhatjuk a külvilágot: középpontba helyezhetjük önmagunkat és szeretteinket.
Általunk nem igazán befolyásolható, kontrollálhatatlan dolgok, események, tényezők alakítják a mindennapjainkat, szinte folyamatos változásban élünk, és alkalmazkodni kell az új kihívásokhoz. Mindebből lehet kilépés a megérdemelt januári megálló.
Kedves Olvasó, ha az Ön mögött álló hétvége nem volt ilyen laza, akkor tervezzék a következőt ilyenre. Hiszen a csöndes év eleji megálló erőgyűjtő időszak is: az év megkülönböztetett szakasza, s ha elmúlik, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk…
