A nagyanyám hosszú éveken keresztül – a téli hónapokra készülve – minden ősszel szorgalmas munkába fogott, ő készítette az egész családnak a befőtteket és a lekvárokat. Ez a munka általában a család közös tevékenysége volt, amelyből a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki kivehette a részét. Miközben a gyümölcsöket gondosan előkészítettük, az idősebbek közben történeteket meséltek. Gyerekkorom legszebb emlékei a legfinomabb befőttek és lekvárok készítéséhez fűződnek. A hagyományos receptúrákat, amely generációról generációra szállt, a nagyanyám nagy becseben tartotta. Minden egyes receptet többször is elmondott, amíg a gyümölcs hosszú órákon keresztül főtt a lábasban. A lekvárfőzés annak idején nemcsak a gyümölcsök tartósítását szolgálta, hanem a közösségi élet szerves része is volt, összefonódott a falusi lét hagyományaival. Minden egyes recept, amit a nagyanyám megannyiszor felmondott, ma is élénken él a fejemben. És ahogy november végén felbontom a szeptemberben gondosan eltett lekvárt, a nagyanyám történetei újraelevenednek a gondolataim lapjain.
