@c = Jó reggelt!
A konyhában álltam, kezemben a gőzölgő kávéval, amikor úgy éreztem, megállt egy pillanatra az idő. A csészéből felszálló gőz lassan beborította a teret, mintha arra hívna, hogy figyeljek a csendes részletekre.
Ott és akkor eszembe jutott: mennyi apró döntés szövi át a napjainkat. Melyik úton induljak el a munkába? A jól ismert utcán, ahol minden ház, minden fa régi ismerősként köszön vissza, vagy egy másikon, ahol még nem jártam, ahol talán új történetek, váratlan találkozások várnak? Egyetlen apró eltérés, és a nap teljesen más színt kap.
A polcnál is választás áll előttem: a régi, megsárgult lapú kedvenc könyv, amelyben annyi emlékem lapul, vagy az új, amely titkokat és kalandokat ígér? Apróságnak tűnik, mégis meghatározza, milyen hangulat kísér végig egész nap.
A kávé illata lassan betölti a levegőt, a gőze finoman körbefon, mintha meg akarná állítani az időt. Rájövök, hogy ezek az apró pillanatok – a rutin csendje, a lépések ritmusa, a fény tánca az ablaküvegen – mind formálják a hangulatomat. Néha elég egyetlen apróság, és a megszokott reggel különlegessé válik.
Megéri megállni egy pillanatra, tudatosan választani, és engedni, hogy a kis örömök átjárják a napot. Mert végül ezekből a jelentéktelennek tűnő mozaikdarabokból áll össze a történetünk – és minden döntés, bármilyen kicsi is, nyomot hagy benne.
