Így szeptember elején a gyerekek ricsaja jelzi, hogy a közeli általános iskolában megkezdődött a tanítás, a nagyszüneteken a hetedikes-nyolcadikos diákok közül páran mindig az udvarunk rejtett zugaiba sietnek, hogy rágyújtsanak. Aztán jöhet a köhögés. De utána már fölényeskedhetnek, mert ők már bagósok, bizony. Ezen kívül azonban a sült paprika illata is egyértelműen az ősz közeledtét jelzi, meg azt, hogy itt az ideje berámolni főtt paradicsomból. Tavaly egy újvidéki illetőtől vásároltam, de az idén gondoltam, továbbállok, mert kicsit elsózta a tavalyi főzetet. Szerencsére a limáni piacon nagy a választék a házi főtt paradicsomból, így minden alkalommal, amikor ott jártam, vettem egy literrel, mindig mástól. Végigkóstoltam jó párat, és végül is megtaláltam az idei nyertest. Pontosan olyan volt, amilyet ómamám annak idején készített a kinti konyhában, emlékszem mindig ott hűltek a gangon, gondosan betakarva a nagy fonott kosarakban. Megrendeltem a szokásos adagot, majd szépen elraktároztuk őket a garázsban a polcokra, és ennek örömére jóízűen megittuk az első litert a gyerekekkel. Fincsi volt!
