Szabadka központjában a nyárvége talán a legizgalmasabb időszak. Ilyenkor fesztiválok, rendezvénysorozatok érnek egybe. A távoli országok táncosait vendégül látó Interetno után azonnal jönnek a városnapi műsorok, majd pedig a szerb hagyományokat őrző fesztivál. Egymást érik a kultúrhatások is. Ha pedig kimegyünk a térre, kényelmesen, rohanás nélkül is körülnézhetünk, pláne jó időben, a kellemesen simogató levegőn. Sokféle embert láthatunk ilyenkor. Például azokat, akik csodálattal videózzák és fotózzák az épületeket, amelyek mellett úgy megyünk el mindennap, mintha ott se lennének. Vagy azt, aki nem érti miért állnak sorban a kürtőskalácsért, de kíváncsiságból ő is megteszi, és amikor megkóstolja a gőzölgő kéményszerű ínyencséget, egyszerűen nem tud betelni vele. Vagy a kislányt, aki kikerekedett szemmel figyeli, hogyan készül a vattacukor, és a szája is tátva marad, amikor a kezébe adják a nagy, színes, légkönnyű csemegét. Vagy a kis srácot, aki az apja nyakán ülve a pattogatott kukoricát próbálja rágcsálni, de annak több mint fele a papa fejére potyog. A lényeg az, hogy legyen miért kimenni a térre. Ahogyan azt egy idős férfi mondta a feleségének: szép az, amikor a városban történik valami.
