Annak az időszaknak a kellős közepén járunk, melyet családunkban úgy szoktunk emlegetni, a pénztárcaürítés dicső napjai. Nyilván az iskolakezdés miatt egyébként is pénztárcaürítős, ám dicső, mert nálunk ez az időszak egy hónapon át folyó ünnepléssel jár. A gyerekeink születésnapja egy hónap eltéréssel ugyanazon a napon van, 15-én. Lányunké augusztusban, fiunké szeptemberben. Az elmúlt évek folyamán már mindenféle változatban ünnepeltünk: külön a családnak, majd a két gyerkőc pajtásainak és a család barátainak rendeztünk bulit, vagy helyi tanyát kibérelve néhány órára mindent egy nagy tömeges ünnepséggel lerendeztünk. Tavaly volt ez az időszak a legmozgalmasabb, mert otthon ünnepeltünk, s a nagy tolongást elkerülendő külön-külön bulija volt a gyerekeknek a pajtásaikkal, másik alkalommal pedig ebédre láttuk vendégül a szélesebb családot, és volt egy kellemes délutáni ünnepség a barátainkkal is. Négy buli, öt torta, több tízliternyi ital, jelentős mennyiségű pogácsa, határtalan mennyiségű jókedv és két teljesen üres pénztárca volt a mérlege a tavalyi dicső napoknak, és arányaiban hasonlóan alakul ez minden évben, akárhogy is variáljuk. Az ajándékokat már mérlegre sem teszem, hisz születésnapra olyat kapnak ajándékba, amire egyébként is szükség van. Volt már a listán iskolatáska, fali üzenőtábla, olvasólámpa és íróasztal is.
Most, úgy tűnik, legnagyobb szükség az együtt töltött minőségi időre van, ugyanis mindkét gyerek családi programot kért ajándékba. A gyerekeinknek hála, kiugrottunk a mókuskerékből, és fittyet hányva a szörnyűséges határhelyzetre is, gyors egymásutánban megejtettünk két magyarországi utazást. Így az iskolakezdés is mosolygósabban alakult, a pénztárcákkal meg majdcsak lesz valami…
