Lassan beköszönt az ősz és ilyenkor akarva akaratlanul is végiggondoljuk, mi minden történt velünk a nyár folyamán. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk az idén, el sem hiszem, hogy a kislányunk már tizenöt hónapos is elmúlt. A kis tipegő májusban tette meg az első lépéseit, augusztusban pedig már szaladt. Ez a nyár mindannyiunk számára igazi kaland volt, ő apránként fedezte fel maga körül a világot, mi pedig ezáltal rájöttünk, hogy mennyi apró dolog vesz körül bennünket, amelyekre sokszor mi felnőttek fel sem figyelünk. Kéz a kézben sétáltunk a homokos tengerparton, mezítláb járkáltunk a fűben, fáról ettük a gyümölcsöt a kertben, pillangókat és vadkacsákat lestünk. Haraptuk a mézédes görögdinnyét miközben az végig folyt a közünkön, bebújtunk a kerti faházba az eső elől, és közben olyan igazán kerekeket nevettünk. Rengeteg friss és finom gyümölcsöt ettünk és annyi napfényt gyűjtöttünk, amennyit csak lehetett. A minap a kertben ücsörögve a férjemre néztem és ő is rám, nem mondtunk semmit csak csendben elmosolyodtunk és hálával a szívünkben éreztük, hogy ez a nyár igazán különleges volt mindannyiunk számára. Néhány pillanat múlva már két apró kéz ölelt bennünket át és tudtam, hogy ő is azt érzi, amit mi. Akkor és ott megállt velünk az idő és remélem, még nagyon sokszor megfog ez a kalandos utazás alatt.
