Egy újabb élménnyel gazdagodhattam az Adrián. Régebben a horvát tengerpartot választottuk nyaralásra, de az utóbbi években Montenegró lett a kedvencünk. Öt éve minden nyáron Sutomorén pihentünk, idén azonban először Kotort céloztuk meg. Már érkezéskor kiderült, mennyire más világ ez, mint amihez hozzászoktam. Az öböl teljesen eltér attól, amit a nyílt tengernél tapasztaltam, hiszen nem a végtelen víz tárult elém, hanem a hegyek sokasága. Ez még a mindennapokat is befolyásolta, mivel reggel később sütött be a nap az ablakon, és hamarabb sötétedett. A tenger is tartogatott meglepetést. Ilyen meleg vízben még soha nem úsztam, inkább a termálfürdős medencékre emlékeztetett, csak itt a látvány sokkal különlegesebb volt. A hajók, a piros tetők és a sziklás hegyoldalak teljesen más hangulatot adtak, mint a barnás gyógyvíz az élményfürdőben. A nyaralás csúcspontja számomra a libegőzés volt. Örülök, hogy nem hagytam ki, bármennyire is tériszonyos vagyok, elhatároztam, hogy legyőzöm a félelmem, és én is felmegyek a hegy tetejére. Mindössze tíz perc alatt felértünk. A panoráma valóban olyan élmény, amit egyetlen fénykép sem tud visszaadni. Koktélokat kortyolva csodáltam, hogy fentről a hajók apró pontoknak tűntek. Odafent a levegő hűvös, friss és kifejezetten üdítő volt. Az ott tartózkodásunk idején ráadásul karnevál is zajlott. A belváros utcái megteltek zenével, jelmezbe bújt felvonulókkal, így mindenki ünnepi hangulatban szórakozott. Kotor számomra igazi felfedezés volt, nyugodt, különleges, egy teljesen egyedi élmény.
