Egy köszönés, egy mosoly, egy véletlen találkozás a buszmegállóban vagy egy közös nevetés egy félrecsúszott megjegyzésen. Így kezdődik. Egy apró gesztusból, egy pillantásból nőhet ki valami, ami aztán hetekkel, hónapokkal, évekkel később már nélkülözhetetlenné válik: egy barátság. Olyan sok különleges ember él a világon, és annyira kevés időnk van rájuk. Vannak, akik halkan lépnek be az életünkbe, mégis hangosan maradnak bennünk. Mások viharként jönnek, felforgatják a megszokottat, és hirtelen már nem is értjük, hogyan lehetett előttük olyan csendes minden. Ismerkedni annyi, mint ajtókat nyitogatni – nemcsak mások felé, de magunk felé is. Mert minden új ember tükröt tart elénk: megmutatja, hogyan lát minket a világ, milyen hangunk van a másik fülében, milyen fényünk mások szemében. Az ismerkedés izgalmas, mint egy térkép nélküli utazás. Nem tudjuk, mi vár ránk: egy rövid beszélgetés a reggeli kávé mellett, egy közös séta egy új városban, egy éjszakába nyúló csevegés, amikor észre sem vesszük, hogy már rég aludnunk kellene. Minden találkozás tanít valamire: türelemre, kíváncsiságra, elfogadásra. A kezdet sokszor észrevétlen. Egy mondat, egy tekintet, egy mosoly – és valami megmozdul. A sors olykor a legszebb fejezeteit a legcsendesebb pillanatokba rejti el.
