Hónapok óta szemezgetünk. Nem nehéz, állandóan itt van a munkahelyemtől néhány méterre. Ha a bal oldalon sétálok, akkor hirtelen előbukkan egy fatörzs takarásából, igaz, meglepni már nem tud, hozzászoktam. Rendszeresen „belebotlok”, akár a piacra, a postára vagy épp a gyógyszertárba igyekszem. Sajnos nem én vagyok az egyetlen, másnak is felkeltette már az érdeklődését, kitüntetett figyelmet kap, ráadásul forgalmas helyen, épp a városközpontban strázsál. Állandóan!
No, még mielőtt valaki azt gondolná, hogy egy több szálon futó, szövevényes és szaftos szerelmi történet van kibontakozóban, ki kell ábrándítsam. Érdeklődésünk tárgya egy fedél nélküli csatornanyílás, amely ezek szerint minden közvállalatnak, avagy illetékesnek mostohagyereke – nagyjából fél éve nincs senki, aki tenne az úttesten tátongó méretes lyuk ellen, csupán két renyhe, már jócskán kifakult szalag és jelzőbója figyelmeztet a veszélyre. Meg a polgártársak rendszeres, a szerkesztőségig hallatszódó felkiáltásai: „Az ….. már meg, hát nincs senki, aki tenne egy tetőt erre a lukra, hogy ne essünk bele biciklistől meg autóstól?!”
