Nyaralásunk során úgy gondoltuk, kirándulunk egyet Olaszországba, mert volt egy-két hűvösebb nap. Meg is indultunk, Kata lányom volt a GPS, azaz ő kezelte az okostelefon még okosabb applikációját, amely mindig a legjobb utat ajánlja. Így hát furcsállottam, amikor azt mondta, térjünk le a főútról, de gondoltam, sebaj, próbáljuk ki, nem siettünk sehova. A főútról letérve egy parkolón megkérdeztem minden esetre az ott pihenő kamionsofőrt, hogy biztosan erre kell-e menni, amit ő megerősített, és mondta, csak ereszkedjünk le azon a kis úton… Egy idő után viszont az applikáció azt mondta, forduljunk jobbra… A szlovén hegyek magasak, sok meredek lejtővel, sok kis faluval. Mindenesetre, az okos applikáció több kis hegyi falun (10-15 ház) át vezetett bennünket, az utak olyanok voltak, hogy ha szembejött volna egy jármű, akkor biztosan nem férünk el, de senkivel sem találkoztunk. Végül is kiértünk ugyanarra a helyre, ahonnan lejöttünk a főútról, a kamionsofőr már messziről nevetett, odajött, és mondta kövessem, elkalauzol a Trieszt felé vezető úthoz. Aztán mikor lejutottunk a főúthoz, kiszállt a fél szemére vak, de jó kedélyű szlovén, kezet fogtunk, és megköszöntem a segítségét. Lehet, hogy a kütyük helyett jobb emberekkel kommunikálni? Nincs kizárva… Visszafelé már csak az útjelző táblákat követtük, GPS kiiktatva.
