Az újvidékiekben lassan leülepednek a múlt héten lezajlott EXIT zenei fesztivál során felgyülemlett érzelmek. Akik részt vettek a koncerteken, azoknak az átélt élmények örökre megmaradnak az emlékeik között, akik pedig közvetve voltak érintettek, megkönnyebbültek. Gondolok itt azokra, akiket zavar az egész éjszakán át hallható műdob, amelytől nem tudnak aludni, pedig reggel hatkor ugyanúgy csörög az ébresztő. Az egyik napilap közösségi oldalán többen örömüket fejezték ki, hogy a fesztivált jövőre már az egyiptomi piramisok előtt szervezik meg. Azonnal szitkozódások özöne zúdult rájuk, a toleranciát hiányolták, és azt ajánlották, költözzenek falura. Ez a „kedves javaslat” a „toleránsok” szájából egészen nevetségesen hangzik. Évekkel ezelőtt nekem is ugyanezt mondta dél-szerbiai akcentussal az alattunk lévő lakást bérlő egyetemista lány, aki párjával szinte mindennap hajnalig dorbézolt.
Lehet, hogy régimódi vagyok, de az élet rendje az, hogy az új jövevénynek kell a viselkedésével, cselekedeteivel az adott körülményekhez, helyzethez, szokásokhoz igazodni. És legyünk őszinték: a fesztivál elköltözésével az újvidékiek nemcsak a hangos zenétől búcsúznak el, hanem azoktól a rokonoktól, ismerősöktől is, akiknek mindig ez idő tájt jutott eszükbe, hogy élnek hozzátartózóik a székvárosban.
