Sok esetben nehéz eldönteni, jó-e vagy sem, ha valamiről vagy valakiről azt halljuk, az erős középmezőnyhöz tartozik, hiszen némiképp olyan ez, mint a félig üres, félig tele pohár esete, tőlünk függ, miként értékeljük az adott szituációt, milyen attitűddel viseltetünk iránta.
Hasonló a helyzet a világ legboldogabb országainak listájával is, amelyet minden évben március 20., a boldogság világnapja alkalmából állítanak össze a szakemberek. Idén Szerbia a harminchetedik, Magyarország pedig az ötvenhatodik helyre került, ami – ismerve a közhangulatot – viszonylag jónak mondható, különösen, ha tudjuk, hogy összesen száznegyvenhét országot vizsgáltak meg, egyebek mellett olyan tényezők alapján, mint például a társadalom ereje, a jövedelem szintje, a szabadság mértéke vagy éppen a korrupció jelenléte.
A lista élén Finnország végzett, megelőzve Dániát, Izlandot és Svédországot, majd Izrael, Hollandia és Norvégia következett. Az északi régió dominanciája a szakemberek szerint elsősorban azzal magyarázható, hogy a Skandináv országok lakói a vizsgált kérdésekben igen magasra értékelik a saját életüket, vagyis jobbára elégedettek vele.
Kétségtelen, hogy lenne mit tanulnunk tőlük, nemcsak a társadalom, hanem az egyén szintjén is, sőt talán éppen itt kellene kezdenünk, hiszen ha nagyobb figyelmet fordítanánk a pozitívumokra és kisebbet a negatívumokra, bizonyára magunk is elégedettebbek lennénk az életünkkel, és akkor talán még az erős középmezőnynél is előkelőbb helyen végezhetnénk egy-egy ilyen rangsorban.
