Érdekes érzés anonimitásba burkolózni. Az állapot, amikor nem fontos, hogy hívnak, kinek a kicsodája vagy. Úgy teszel meg dolgokat, hogy egyáltalán nem számít a név, csak az, amit megteszel. Nem az interneten „trollkodókra” gondolok, hanem azokra a szituációkra, amelyekben úgy tudsz segíteni, hogy nem foglalják imába a neved, mert nem is tudják azt.
Sohasem ellenőriztem le, célba ér-e a pénz vagy csomag, amelyet adományként küldtem el. Egy kéregető embertől sem kértem számon, mire költi a pénzt – abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy adok, és akkor már az ő pénze volt, én lemondtam róla.
Az sem fontos, hogy tudja a nevem az a néni, aki helyett kitolattam a minap a parkolóból. Lehet, hogy lekéste volna az ebédet, ha nem szállok be a Yugójába, és nem szabadítom ki a kis autóját három nagyobb fogságából.
Nem fontos, hogy tudjam, ő ki volt. Az sem számít, hogy ő tudja, én ki vagyok. Ő örült, és ezzel magamnak is szereztem pár jó percet.
