Úgy tűnik, vízkeresztkor a karácsonyfát virágzó jácintra cserélhetem a szobában. Jó, persze, kissé rásegítettem erre a virágzásra, de igazán nem kellett komoly kertészeti praktikákat alkalmaznom; a garázsban tartott cserepes növény már javában hajtott akkor is, amikor a fenyőt feldíszítettük. A fokozatos „beszoktatás” jegyében előbb a (nyitott ablakú) spájzba, onnan a (folyamatos ajtónyitogatás miatt eléggé hűvös) előszobába költöztek a kaspók, s a jelekből ítélve lassan a nem túlfűtött szobába is behozhatom kora tavaszi kedvencemet.
Kora tavaszi... Hát igen. Január eleje még a legjobb indulattal sem nevezhető kora tavasznak, mégis folyamatosan érkeznek a hírek, hogy itt is, ott is nyílik az ibolya, kibújt a hóvirág, a tőlünk több száz kilométerre északnyugatra lévő, magyarországi Zala megyében virágba borult a népszerű aranyvessző... Az öregek (és a nem is annyira öregek) csóválják a fejüket, hogy nincs ez rendben, januárban legyen hideg, az ilyen kellemes, enyhe időnek meg inkább március végén örüljünk... A tájékozottabbak ilyenkor globális felmelegedésről meg klímaváltozásról beszélnek, aggódnak a megdőlő melegrekordok miatt, s ha igazán profi szakértői a témának, még a freonnal töltött hűtőket, a hajtógázas dezodorokat és a környezetvédelemre fittyet hányó multikat is szidják.
Bólogatok, s amit tehetek, megteszem az Ügy érdekében: golyós dezodort használok, és szelektíven gyűjtöm a szemetet. És örülök a virágzó jácintnak.
