Zentai származású, de már évekkel ezelőtt a kanadai Guelph városában letelepedett barátnőm minapi bejegyzése ez a Facebook közösségi portálról: „Az év jégvihara… hajnali 1-től nincs áram, víz, fűtés… nem is várható holnap este 6-ig. Hálásak vagyunk a jó barátoknak, akik befogadtak minket, amíg minden rendbe jön…” Szomorú dolog ilyet olvasni így, a karácsonyi készülődés kellős közepén, különösképp, hogy az egyik hozzászólásra válaszolva külön kommentben hozzátette még: „annyi a sütésnek-főzésnek…”
Csak néhány percre ültem ide, a számítógéphez és tettem le a füzetet, a karácsonyi készülődéshez kerestem én is egy régi receptet, ahogy tette volna egészen biztosan Ella is, ha nincs ez a kanadai jégvihar. Az internetes bejegyzés azonban elterelte a figyelmemet a csodálatos étkekről és a különleges alkalmi ízekről, keresgélni kezdtem az interneten, vajon mi újság Kanadában, mi van ezzel a jégviharral, csillapodik vagy szelídül-e már. A Magyar Távirati Iroda mintha tudomást sem vett volna a tengerentúli természeti jelenségről, de más hírportálokon sincs semmi erről. Legfeljebb annyi derül ki az ország nevére kezdeményezett keresésből, hogy a „kanadai, héttagú Arcade Fire megerősítette a pletykákat, melyek szerint a jövő évi Glastonbury Fesztivál első estéjének headlinerei lesznek”. Hát nagyszerű, ennek biztosan Ella is örülne, ha lenne áram a házukban, hallgatná a híradót, vagy működne náluk otthon az internet.
Persze mit sem tudhatnak arról a különböző, a tartományunkon kívül rekedt hírportálok szerzői és szerkesztői, hogy az elmúlt évtizedekben mi, vajdasági magyarok úgy szóródtunk szét a nagyvilágban, hogy még a szélrózsa is megirigyelhetne bennünket. És igen, úgy alakult az életünk, hogy egy kanadai jégvihar immár ugyanúgy érint bennünket, mint a szajáni búcsú vagy a kiszácsi körömfájásjárvány. Mert egyedülálló módon belaktuk a világot. Ilyenkor, családi ünnepek táján pedig különösen érzékenyek vagyunk erre.
