A karácsonyi ünnepkörben mindenféleképp mérföldkőnek számít a szilveszterezés. Már csak az újév éjjelén elfogyasztott alkohol- és feleslegesen elpazarolt puskapormennyiség miatt is.
Mégis, a legtöbb befektetett munka (mert ugye, az embernek félbolondra inni magát sem egyszerű feladat) a szilveszter előtti tervezésben vész el.
Először is, meg kell beszélni, hogy hová kell menni. Ez az a pont, ahol a legtöbbet vitatkozik a társaság, mert egyesek a házibulira szavaznak, mások a téren akarnak addig inni, míg nem bírnak mezítláb sánta iskolázni a macskaköveken. A harmadik csoport pedig egy puccos vendéglőre szavaz, ahol reggelre minden férfi nyakkendője megúszott már a hajnali terítésben.
Miután ezeket a fontos részleteket megbeszélték, eljutunk a második fázishoz. Ha az étteremre voksol a csapat, nem kell a szilveszteri vacsora kérdésével foglalkozni, csak a „lóvét kell virítani”. Ha pedig az előző két opció valamelyikében állapodott meg a társaság, további tanácskozásra van szükség. Végül, előfordulhat, hogy a vacsora jól fog sikerülni, vagy az is lehet, hogy a menü mindenre hasonlít majd, csak ételre nem. Egy biztos: A társaság oroszlánrésze nem hogy a kaja ízére nem fog emlékezni, hanem még 29-re sem.
