Már nagyban tart az adventi időszak. Az úrjövet beharangozza az ünneplés kezdetét, amely nemcsak az embereken, a pénztárcákon, az emelkedett alkoholfogyasztáson, az üzleteken, az utcákon, hanem a televízión is meglátszik.
A karácsonyi tévéműsor olyan jelenség a téli ünnepkörben, mint a „setyerna tabla” a kilencvenes években – dramatikus következmények kiváltására képes.
Szerintem sokunkat kiráz a hideg amikor ránézünk a tévékészülékre december első pár hetében. Tisztában vagyunk vele, hogy már készülődik a vihar. A kereskedelmi csatornák negyedrangú „szórakoztató műsorai” közötti reklámokban folyamatosan adagolják, egyre nagyobb tételekben, felkészítve az egyszerű embert arra, hogy Bud Spencer és Terence Hill ismét karácsonyig pofozza a jó népet, mert a feltűnően férfias édesanyjuk nem engedi, hogy szenteste is „fefekedjenek”. Vagy itt van Kevin is, akit már tizedik éve hagynak otthon a szülei, és aki minden évben ugyanolyan bravúrosan jár túl a a szerencsétlen betörők eszén.
De ha jobban belegondol az ember, inkább nézi a már megszokott, csontig rágott képkockákat, minthogy azzal töltse drága szabadidejét, hogy pár „celeb” hogyan kotyvaszt a konyhában, meg rohangál egy nyurga kakas után, amelyet aztán le sem képes vágni. Első osztályú szórakoztatás.
