Több mint száz vasútállomáson tízezer kerékpáros parkolóhelyet alakítanak ki, tanfolyamokat tartanak a gyerekeknek, és vasúti biciklis-csomópontokat alakítanak ki biztonsági kamerákkal. Mindez brit terv. A szigetországban komolyan veszik a célt, hogy kerékpárbarát országgá váljanak. A közlekedési miniszter azt reméli, hogy sikerül 2,5 millió embert rendszeres kerekezésre szoktatni. Ez annál inkább megvalósítható, mert a britek 60 százaléka legfeljebb 15 percnyire lakik valamelyik vasúttól. A tervek megvalósíthatósága mellett szól az is, hogy a szigetországban a kerékpárral megtett utak aránya az elmúlt kilenc évben megduplázódott, most 5 százalék körüli, ami összehasonlításképp az etalonnak számító Koppenhágával ugyan kicsi, mert itt az arány kb. 50 százalékos, mégsem lebecsülendő.
Nagyon jellemzően Szerbiában mégcsak idevágó adatok sincsennek, pedig lenne ok itt is a bringázásra. Elkerülhető lenne a parkolóhelyek utáni őrült hajsza, megúszható a borsos parkolási díj, az üzemanyag-kiadás... Hogy a környezetkímélést, egészségünket ne is említsem, mert az talán magától értetődő. Csakhogy ennyire magától értetődő kellene legyen a közlekedési szokások megváltoztatásának szükségessége is. Mégsem az. Pedig nagyon ideje lenne már nyakon csípni ezt a kérdést, nem a britek, hanem magunk miatt.
