Elég az első kiadós őszi eső, és máris úszik az egész kis utca a vasút mellett. Merthogy folyton ellopkodják a csatornazáró fedeleket, és így teletömődik szeméttel, nem vezeti el a vizet.
Amíg lesz, aki simán átveszi és kifizeti a lopott cuccot, addig virágozni fog az üzlet. Az utcán minden mozdíthatót le is fognak szerelni. Vannak, akik már abból megélnek, hogy dísztárcsákat és visszapillantó tükröket lopnak az autókról. A piacon hatalmas választék van belőlük, ahogyan a lopott mobiltelefonokból is.
A sínek lecsavarozása miatt vonatok siklanak ki. Odáig mégsem jut el az igazságszolgáltatás, hogy az orgazdát megkérdezze, miként állapította meg, hogy valójában milyen fémről van szó. És ha már megállapította, akkor magát a lopott tárgyat miért nem ismerte fel? Még ha tetten is érik néha a tolvajokat, annak sosem járnak utána, hogy vajon hova lett az a bizonyos ezerhatszáz darab, talpfából kiszedett csavar. Ki vette át és kinek adta el felárral további feldolgozásra.
Holott az orgazdaság vagyon elleni bűncselekmény. A hatályos jog szerint orgazdaságot követ el az, aki lopásból származó holmit vagyoni haszon fejében megszerez, kereskedik vele vagy elidegenítésében közreműködik.
Könnyű tehát feltenni a kérdést, miért vannak olyan országok, ahol emiatt nem siklanak ki a vonatok, nem önti el az utcákat a szennyvíz. Főleg azért nem, mert büntetik az orgazdaságot, ipari kamerák rögzítik az adást az átvevőhelyeken. A rendőrség online is belenézhet. Nem tesznek különbséget aközött, hogy ékszerrablásból származó nemesfémről van-e szó vagy csupán egykilométernyi rézhuzalt loptak a villanyoszlopokról.
