Nem kell a gyümölcs, a kutyának se kell. Keletje meg ára sincs – panaszkodnak a termelők. Nincsenek felvásárlók, a piacon sincs olyan bevásárlási láz, mint korábban befőzések idején volt.
Egyre kevesebben főzünk lekvárt, nem teszünk el befőttet, a gyümölcslevek készítését pedig mintha teljesen elfelejtettük volna. Megvesszük inkább a drága és semmire se jó üdítőket, amik a szénsavas víz mellett fruktózt, kukoricaszirupot, cukrot, foszforsavat, koffeint, citromsavat, táplálékszínezékeket, kálium-citrátot, kálium-benzoátot és állítólag természetes aromákat tartalmaznak. Meg jó sok cukrot, kivéve a cukormenteseket. Hivatalos meghatározásuk szerint „a szénsavas üdítőitalok olyan vízalapú, ízesített, édesített, alkoholmentes italok, amelyek gyümölcs alapanyagokat, növényi kivonatokat, aroma anyagokat, adalékanyagokat, szén-dioxidot tartalmaznak”. Vannak úgynevezett gyümölcslé-tartalmú üdítőitalok is, egyesek állítólag 100 százalékos gyümölcstartalmúak, másokról viszont őszintén elmondják, mi minden van bennük. Mint például egy szamócaszörpben, amelynek az alapja a termékleírás szerint fruktóz, glükóz szirup és cukor változó arányban, valamint a víz, szamócalé-sűrítmény, étkezési sav (citromsav, aszkorbinsav), színezék (szőlőhéj-kivonat, bodzasűrítmény) és aroma.
Az idén kétszer is elverte a kertünket a jég, lehullott szinte az összes alma, a bogyósok viszont szép termést hoztak, és maradt a mélyhűtőben a tavaly télen gyűjtött kökényből. Igaz, hogy sok pepecseléssel járt, de megérte: bolti miszmaszok helyett mézes rostos almalét és vegyesbogyós-szörpöket iszunk, szederből, ribizliből, meggyből és kökényből – kivonatok, savak, aromaanyagok, sűrítmények, színezékek nélkül.
Érik a mézédes szőlő, állítólag nincs ára az idén. Tapasztalt háziasszonyok tudják (de a kevésbé gyakorlottak is gyorsan megtanulhatják), hogyan kell a levét (mustját) tartósítani hőkezeléssel, tartósítószerrel, fagyasztással.
Nézzünk szét a piacokon, és kísérletezzünk egy kicsit az otthoni gyümölcslégyártással. Érdemes.
