A szempillaspirál, amely húszszorosára növeli szempilláink dússágát és a fellegekig nyújtja a pillákat; a hajpakolás, amely tíz év károsodását – hajfestés, vasalás, göndörítés – törli el tíz használat után, és hajkoronánk ismét selymes zuhatagként omlik alá vállainkra; az alapozó, amely tíz évvel fiatalabbá, pattanásmentessé, legalább ötven százalékkal szebbé, vagyis igazi végzet asszonyává varázsolja a hölgyeket; szemkarika elfedő korrektor, amely minden egyes ráncot kisimít és eltünteti az átvirrasztott éjszakák, vagy féktelen bulizások nyomait. Mindez értünk van, mert mi ezt megérdemeljük, és mert törődnünk kell magunkkal, ahogyan a szépségipar is törődik velünk. Lelkesen, határokat nem ismerve a reklámokat és az abban szereplő ígéreteket illetően, amelyeket esetleg a tapasztalatlan tinilányok hisznek el. Bár ha figyelembe vesszük a kozmetikumokat gyártó vállalatok töretlen sikerességét, egyértelművé válik, hogy ha kinézetükről van szó, a gyengébb, ám semmi esetre sem butább nem képviselői hajlamosak bedőlni a profi reklámszakemberek ámításának.
A kozmetikai termékek és a dekorkozmetikumok semmi esetre sem rosszak, valóban kiemelhetjük velük azt, ami szép arcunkon és elhomályosíthatjuk mindazt, amit nem kívánunk láttatni. Jómagam is használom őket, a reklámok sületlenségeinek és túlzásainak viszont már nem dőlök be. Megtanultam olvasni a termékek összetevőinek listáját és ezzel nemcsak bőrömet kíméltem meg egynéhány kevésbé barátságos összetevőtől, – amelyeket mondjuk a mosogatószerekben is megtalálhatunk – hanem pénztárcámat is. Bizonyos kenceficék ugyanis valóban helyettesíthetők azokkal a dolgokkal, amelyeket szinte minden háztartásban, hűtőszekrényben megtalálunk. Nemcsak bőrünknek, szervezetünknek és a családi költségvetésnek teszünk jót amikor felidézzük nagyanyáink, dédnagyanyáink szépségápolási praktikáit, hanem a természetnek is, amely sokkal jobban érzi magát a különböző szulfátok, szilikonok és ki tudja még milyen mérgek nélkül.
