Úgy emlékszem, iskoláskoromban minden évben jártunk osztálykirándulásokra. A kornak megfelelően a nagy népfelszabadító háború emlékhelyeit látogattuk meg, s még a tarai kirándulás fényfontja sem a térség természeti szépsége volt, hanem az, hogy Titónak milyen villát rittyentettek oda.
2026. június 24., szerda
Jó reggelt
Sárból építették az autóutat, nyilatkozta a miniszter asszony a napokban. Az 11-es közlekedési folyosón négy évvel ezelőtt már megépült az Ub és Lajkovac közötti autópálya-szakasz, de azt soha sem adták át a forgalomnak.
Azt hiszem, mindenkivel előfordult már – csak nem merte bevallani talán még önmagának sem –, hogy bizonyos idő elteltével megunta a nála vendégeskedő rokonát, barátját. Hiába készült, várta, hogy megérkezzen, örült neki, három nap múlva elege lett belőle, és alig várta, hogy becsukja maga mögött az ajtót.
Jócskán benne járunk a novemberben, de az időjárás szokatlanul enyhe, nem dermesztették még halálra kerti növényeinket az első fagyok. A tél mégis közelít, s ennek vélhetőleg a bokrok és fák sűrűjébe, odúk mélyére behúzódó madarak örülnek legkevésbé.
Reggeli, meredeken vakító napsütés járja át a szobát, a betonkaptár egyik négyszögletű, precízen kimért üregét. A benne tartózkodó személy – legyen a neve az antik héroszi Typicus – ősi dallamot dúdol, maga sem tudja, hogyan jutott eszébe.
Az embernek kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt arra adná a fejét, hogy otthon fondüzzön a párjával egy-egy romantikázás céljából meggyújtott gyertya mellett. Mi nem gondoltuk át, és a finomabbnál finomabb sajtok megvásárlásával, nagy elánnal kezdtünk el készülődni a konyhában, hogy megolvasszuk a finom falatokat.