Az értelmetlen rendeletek, és az ebből fakadó emberi találékonyság egyik ékes példája volt az az eset, amikor valaki hat szelet pizzát szeretett volna vásárolni, ám az eladó megtagadta a kiszolgálá...
Jó reggelt
Újvidéki lakos vagyok. Legalább is mindeddig így gondoltam.
Minden reggel ideülök a verandára, elnézek messzire és belekezdek a Nagy műbe. Mire kihűl a kávém, feladom a tüzes tervet, kihörpintem az utolsó korty feketét és leteszem a ceruzámat, kimegyek a kertbe, megöntözöm a céklát, majd seprőt, lapátot veszek és csendesen összeszedem a párolgó kutyagumit a fűről.
Manapság Újvidéken az épületek nagy részében, a lakások legalább egynegyedében albérlők élnek, nálunk minden hónapban valaki költözködik, ki vagy éppenséggel be. Így az ember sok esetben meg sem ismeri szomszédait.
Több olyan dolog is van, amit nem értek a szabadkai városrendezésben, nem értem a városépítőket, szépítőket. Egyik ilyen például, hogy mit keres a belvárosban egy bódé, ahol gyorséttermet működtetnek.
Legtöbbször nyáron vannak olyan események, melyek sakkban tartják a kulturális élményre vágyókat akár hónapokon át. Az idén nem úgy lesz, a várakozás ugyanis még hosszabb, legalábbis az én tippem szerint.

