2024. április 25., csütörtök

Hit és Szabadság

Visky András: Kitelepítés

A személyes élmények az irodalom alappillérei. Talán egy kicsit régimódi az elképzelés, viszont biztosak lehetünk benne, hogy nincs olyan mű, bármennyire is a fantázia szülte azt, amelynek gyökerei ne valahova a szerző személyes élményeiig nyúlnának le. Hogy ebből a személyes élményből hogyan lesz irodalom, az már az író, költő tehetségén múlik. Az erdélyi Visky András Kitelepítés című műve tökéletes példája annak, hogy a személyesen megélt történések hogyan változtathatóak át irodalommá úgy, hogy az olvasók egy pillanatra se vonják kétségbe a leírtak valóságtartalmát, ugyanakkor a szöveg több legyen személyes visszaemlékezésnél, vagy egy család megpróbáltatásainak puszta elmondásánál, illetve elkerülje a példázatszerűséget is.

Visky András édesapját az 1956-os magyarországi forradalmat követően börtönbe csukják, családját pedig, feleségét, hét gyermekét, közte az alig kétéves Andrást, illetve a cselédet, aki több egyszerű cselédnél, Nényut egy munkatáborba telepítik. A Kitelepítés megörökíti a lágerbe való kitelepítés és kitelepülés folyamatát, a család életét, a tábor mindennapjait, és a kiszabadulást is.

A lágerbe internált család nehéz körülmények között él, az anya, egy osztrák származású nő, aki Budapestről költözik Romániába a második világháborút követően, nehéz fizikai munkát kénytelen végezni, az élelem kevés, és hét éhes szájat kell etetnie. A gyerekek túlélnek, talán idejekorán felnőnek, és kapnak leckét a történelemtől, de a remény, sőt a bizonyosság, hogy a lágerben töltött éveknek egyszer vége lesz, sohasem hagyja el őket. A gyerekek apa nélkül nevelkednek, az apa figurája azonban Messiásként ott van a mindennapokban, még a legkisebb gyermekek esetében is, akiknek esélyük sincs arra, hogy emlékezzenek lelkipásztor édesapjukra.

Jelenkor, Budapest, 2022, 444 oldal

Jelenkor, Budapest, 2022, 444 oldal

A lágerben egy Biblia jelenti a család minden szellemi táplálékát. Ebből olvas fel az édesanya, és a szent könyv passzusai mellett az anya kommentárjai gyakorolják a legnagyobb hatást a fiatalokra. Hisznek, a körülmények ellenére hisznek, de folyamatosan keresik Istent, folyamatosan keresik a vele való kapcsolatot, a létezésének bizonyítékát. Magukra maradtak, és nincs más, akiben bízhatnak, csakis az Isten: „most más a helyzet, nemhogy nagyapátok, még apátok sincs, be kell érnünk a Mindenhatóval, aki viszont nem ismeri ki magát sehogyan sem a román gulág viszonyai között” (287. o.). A Biblia az otthont jelenti számukra, valami olyat, amit ismernek, amiben mindig vigaszra találnak: „nekünk ez a könyv az egyetlen otthonunk, emelte fel Anyánk a Szentírást” (263. o.). A család számára Isten létezése adja az egyetlen biztos pontot, ugyanakkor azt is meg kell tapasztalniuk, hogy hitük nemkívánatos a rendszerben, a Mindenható szerepét az állampárt vette át: „új ég és új föld megalkotásával elfoglalva a Párt, nagy kiterjedésű, valóságos kozmikus projektbe fogott, nincs idő a formaságokra, Isten például máris megbukott, és jogerősen kicsapták az Univerzumból, […] párthatározat született, hogy nincs Isten, hivatalos jegyzékben közölték vele is, nem létezel, húzd meg magad, ha jót akarsz, na isten-isten, vége” (268. o.).

A hitüknek köszönhetően a fogság nem tudja megtörni a családot, sőt lehetőséget ad nekik a szabadság megéléséhez. „ott álltunk a lágerparancsnokság előtt a sorsunkra várva, nem tudva, hogy az a sorsunk, hogy nincs sorsunk, és ez majd végtelen, a halálunkig, sőt még azon is túl tartó szabadsággal ruház fel bennünket” (78. o.), és „szabadok vagyunk, erre nem készültünk, mert mindig is szabadok voltunk valahogy, ha minden mást is, hát ezt nem tudták elvenni tőlünk” (277. o.).

A lágerben töltött idő kitörölhetetlen nyomot hagy a család életében: „mindent a láger felől nézek, megszűnt ugyanis minden más nézőpont a számomra, ennyi maradt nekem a történelemből” (335. o.) és „lehet, hogy a szavaknak és a mondatoknak egyedül a láger ad értelmet” (368. o.).

A mű 822 számozott passzusból áll, amely térben és időben egymástól távol eső jelenségeket hoz közel egymáshoz, és ezeket a jelenségeket formálja történetté, egy család töredékes, és az emlékezés tökéletlensége miatt hiányos történetévé. A Kitelepítés rövid idő alatt nagy közönségsikert ért el. Joggal. A mű bebizonyította, hogy egy komoly témát is lehet mindenki számára érthetően és könnyen olvasható módon prezentálni. Az olvasók tekintete fut a sorok között, talán csak az apával való találkozást, illetve az apa világnézetét taglaló passzusok tűnhetnek időnként parttalannak, ami miatt az egyszeri olvasó értékelésében egy pontot kénytelen levonni a szerzőtől.

Nyitókép: Jelenkor, Budapest, 2022, 444 oldal