2024. április 17., szerda

Hercegszöllős és a református irodalom

Lábadi Károly drávaszögi értékmentése III.

Elbűvölő az a szellemi, kulturális és irodalmi gazdagság, amelyet Lábadi Károly a Drávaszög, a drávaszögi települések múltbeli értékeinek föltárásakor könyveiben az olvasók elé tárt. A Hercegszöllős és zsinata (2022) című kötetében bemutatott Hercegszöllősi kánonok megszületése és elfogadása a korabeli, XVI. századi hitviták tüzében égő Magyarországra érvényes hatását és jelentőségét mutatta meg.

A jeles hercegszöllősiek sorába tartozott a kor egyik legkiválóbb elbeszélőjeként számon tartott Kákonyi Péter, a város prédikátora, aki versbe szedte Ahasvérus király és Hester királyné bibliai históriáját. Munkája utolsó strófájába beírta: „Ez éneket szerzé veszteg ültében, / Az Kákonyi Péter neves Szőlősben, / Ezer ötszáz negyvennégy esztendőben, / Csütörtökön a farsang végében.” Kákonyi már Hercegszöllős lelkésze volt abban az esztendőben, amikor Sztárai Mihály1544-ben Laskóra érkezett.

Kákonyi Péter emlékét a török hódoltság alatt született, három magyarul írott erkölcsi tanító szándékkal íródott éneke őrizte meg: az 1544-ben keletkezett Asverus királyról és az istenfélő Hesther királyné asszonyról való história, az 1574-ben Debrecenben megjelent Astiages és Cyrus históriája, és a Kolozsvárott 1579-ben kiadott harmadik bibliai históriája, Egy szep historia az nagy erös Samsonról, az Biraknak könywében meg vagyo(n) írua. A versfőkbe rejtett szerző neve: Per Petrum Kakoni. Ez utóbbi munkája már az 1554–1555-ben kiadott Hoffgreff-énekeskönyvben is olvasható volt, éppen ezért Lábadi Károly szerint nem elképzelhetetlen, hogy ezt is hercegszöllősi tartózkodása idején szerezte.

Hercegszöllősi lakóház kapuja feletti gipsz női fej (Fotó: Lábadi Károly)

Hercegszöllősi lakóház kapuja feletti gipsz női fej (Fotó: Lábadi Károly)

Hercegszöllősön Kákonyi Péter prédikátornak, a település első lelkészének örökébe az a Veresmarti Illés lépett, aki 1572-től a püspöki tisztségben Sztárai Mihály utódja lett. Az ő érdeme volt, hogy Alsó-Baranyában megszilárdította a kálvini szellemiségű egyházat. A szuperintendens székhelyéül Hercegszöllőst választotta, ahol 1589-ben bekövetkezett haláláig fejtette ki áldásos tevékenységét. Az ő irányításával, hozzáértésével erősödött meg a hercegszöllősi püspökség, melynek határai majd „fél országnyira” terjedtek, öt egyházmegyében élték a hitéletet. Lábadi Károly kiemelte: „a tudós püspök azt is felismerte, hogy az iskolák virágzása nélkül a gyülekezetek nem takaríthatnak be termést. Evégett a drávaszögi falusi és mezővárosi iskolákban a kor neves oskolamesterei készítették fel a parasztifjakat a tudományos pályára, s nekik köszönhetően sokan indultak a hazai és külhoni felsőbb iskolákba, hogy a tudománnyal felvértezve jó tanítók és képzett igehirdetők legyenek.” Veresmarti Illés hercegszöllősi prédikátor nyughelye ma is Hercegszöllősön található. Veresmarti Illés fia volt Hercegszöllősi Gáspár, akit 1608-ban Ráckeviben szuperintendensnek választottak. A jeles hercegszöllősiek sorába tartozott Hercegszöllősi János I. – Lábadi Károly jelezte: „volt belőlük öt” –, aki Wittenbergben tanult, s akinek két latin nyelvű üdvözlőverse maradt fenn; az egyik Laskai Csókás Péter Speculum exilii című, 1578-ban megjelent, latin nyelvű verseskötetében található, a másik Laskai Csókás Péter Kolozsvárott 1581-ben megjelent kötetében jelent meg.

Ilyen szellemi környezetben tartották meg negyven református prédikátor részvételével 1576. augusztus 16-án és 17-én a zsinatot, melyen elfogadták a Hercegszöllősi Kánonok néven ismert egyházi törvénykönyvet. Esze Tamás szerint az egyházi törvénykönyv jelentősége azért rendkívüli, mert amikor létrehozták, „a Duna két partján, a Dráva torkolatától föl a nógrádi hegyekig a török volt az úr, a Hódoltság világában rajta kívül nem volt más érvényesíthető magyar törvény”. A Dunamelléki Református Egyházkerület a török hódoltságban született, és másfél száz esztendeig élt, végezte munkáját oszmán uralom alatt. A Hercegszöllősi Kánonok az akkori reformátori korszak hitbeli, erkölcsi és szervezeti eredményeinek összegzése. Révész Imre egyháztörténész ezt a zsinatot tartja a református egyház végleges magyarországi megalakításának.

A kánonkönyv igazi jelentősége, hogy „medret szabott az egyházi életnek, artikulusokat tartalmazott az egyházi hivatalok felállításáról, a morálról, iskolákról és tanítómesterekről, magatartásukról, valamint rendelkezett a liturgiáról és a házassági jogról. Olyan szabályokat fogadtak el és fektettek le a zsinati végzések, amelyek a szervezeti egységet kívánták megszilárdítani.” A közélet számára ugyancsak fontos határozatot tartalmaz a dokumentum 23. szakasza, amely kimondja: a lelkészek kötelesek anyakönyvet vezetni, amelybe beírják az újszülöttek, a házasultak és a meghaltak neveit. Lábadi Károly szerint: „A törvénykönyv szellemiségében egyértelműség nyilvánul meg: azt tükrözik, hogy a helvét tanok felülkerekedtek a többi protestáns tanításon.” Ettől kezdve helvét szellemben, a kánonok szerint igazgatták az összes dunántúli református egyházat. A törvény erőteljesen elszigetelte az unitáriusokat. A Hercegszöllősi Kánonok teljesen krisztocentrikus könyv, a Krisztusról szóló bizonyságtétellel védekezett az antitrinitáriusok Krisztust tagadó, sőt becsmérlő tanítása ellen.

A Hercegszöllősi Kánonok betűhív kiadását Mokos Gyula (1857–1931) jeles egyháztörténész 1901-ben rendezte sajtó alá. Amikor a XIX. század végén egyetlen nyomtatott példánya előkerült, a Budapesti Hírlap 1893. november 12-i számában így számolt be az eseményről: „Felette nevezetes a zsinat, melyen a felső- és alsó-baranyai ref. püspökségen kívül a budai és pesti, dunaföldvári, tolnai, csepel-szigeti és paksi ev. ref. lelkészek, kiket a diadalmasan előrenyomuló unitárizmus közelről fenyegetett, részt vettek mindannyian, hogy a Sáthán csacsogása ellen híveiket célravezető intézkedések által megvédelmezzék.” Mokos Gyula szerint: „Semmi okunk arra, hogy a törvény szerkesztőjének – ne a hercegszöllősi zsinat elnökét – Veresmarti Illés püspököt tartsuk.” Lábadi Károly megjegyezte: a kánonkönyv semmiképpen sem „egy vagy két ember elméleti megfontolásból eredő, s külföldi mintákhoz igazodó munkálata. Valójában a történeti fejlődés alkotása: egy majdnem fél évszázados elvi és kormányzati fejlődés végső eredményeit – egyben tanulságait és következményeit – rögzítette a jelen lévő és az elkövetkezendő nemzedékek hasznára.” Lábadi Károlynak köszönhetően: a mi hasznunkra is!

Nyitókép: Hercegszöllősi lakóház kapuja feletti gipsz női fej (Fotó: Lábadi Károly)